
A zöldre festett Pullman vasúti kocsi
Bár nem vagyok Nagykanizsai, de ez a látvány még nekem is fáj. Milyen látvány? Hát a zöldre festett Pullman vasúti kocsi-rom látványa. Ez persze némi magyarázatra szorul.
Gyakorlatilag heti rendszerességgel fordulok meg Kanizsán, és ha tehetem, párommal sétálok egy nagyot. Nem csak az ódon városközpont vonz, de kedvelem a város minden zegét-zugát. Még is leginkább az utolérhetetlen hangulatú-illatú Vasútállomást szeretem. Mert amikor ott vagyok, különös révületbe esem. Izgatottan sétálok fel és alá, kapkodom a fejem, össze-vissza nézelődöm, és gyakorta beleszippantok a semmihez sem hasonlítható, múltidéző levegőbe. Lelki szemeimmel látom már Jaroslav Haseket ahogy vigyorogva beleprüszköl a sörös korsójába. Látom az éppen begördülő, zöldre festett Pullman vasúti kocsit is, aminek ablakából Ferenc József integet mosolyogva. Aztán a szerelvény csikorogva megáll. A Kajzer már komoly ábrázattal simítja végig deresedő arcszőrzetét és imigyen szól:
- Fiam tiszteld és óvd a közös múltunk kincseit és büszkén vállald örökséged.
Azt sem tudom nagy örömömben, hogy melyik kezemmel üdvözöljem az Uralkodót, amikor eszembe jut a „zöldre festett Pullman vasúti kocsi-rom esete”. A kézilabda pálya parkírózójában kiállított, valaha szebb és jobb időket látott műemlék Pullman vasúti kocsi-rom valóság.
Az enyészet rágta, rommá vált kincs, ami mára már mostoha gyermekévé lett e Városnak.
De hogyan történhetett meg e csúfság pont Kanizsán, ami oly híres Vasútállomásáról, vasutas hagyományairól? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy tűrhetik ezt a város hatóságai illetve polgárai? Miért nem becsülik meg és újítják fel e múlt élő tanúját? Sőt mi több állítják ki megújulva igazán méltó helyen?
Vagy hagyjuk a fenébe a Pullman vasúti kocsit meg a múltat is? Ami mára már csak takargatni való szégyen és kolonc a nyakunkon?
Tudom, akadnak néhányan, akik miután elolvassák, e sorokat azt fogják belenyöszörögni a monitorba, hogy ez nem a mi dolgunk… Inkább a homokba dugjuk a fejünket… Nekünk így is tetszik… stb. Pedig nem lesz ártalmas vigyázni kedves olvasóim, mert ha a múltunkat elfeledjük, mi több megtagadjuk oda lesz a jövőnk is. Tudom ez a kijelentés közhely, de azért még igaz. Lehet, hogy ez az írás sokat nem oszt és nem is szoroz, de nem hagyom, nem hagyhatom ennyiben a „zöldre festett Pullman vasúti kocsi esetét”.
Azért csak tettem valamit. Elgurítottam egy követ vagy kavicsot. Amit remélhetőleg lavina követ ami elsöpri majd ezt az elefántcsont tornyot. Megtöri ezt a tehetetlen csöndet. Lerombolja a bűnös közönyt és egy nap a közakarat váltója méltó helyére zökkenti majd a „zöldre festett Pullman vasúti kocsit is”.
Balaton János Poey
Zalaegerszeg.2019.V.26.