A Bolygót-tévesztett
Arlesi Sárga Ház
Ebéd helyett majolika vizes kancsót a piacról,
Pár új cipő helyett zöld huzatos paplan Mamától.
Doromboló,
Fűzöld karosszék mögött,
Fogyó Hold kelő Nappal,
Gauguin szendereg.
Sárga Ház árnyéka átölel,
Szikrázó okker csönddel,
Cirógat.
Istennő lakik itt benn,
Mi derűs
Szívünkben.
2024.II. 22.
Brigadier! Vous aves raison.
Lelke lüktető,
Kobalt-kék felhő,
Fénycsepp tünemény,
Lélegző festmény.
Pisztoly golyó,
Ólom szív,
Zöld partokra,
Csöndes hív.
Világot átkarol,
Vak rámára Holdat karmol,
Bús síron túl a Napra mutat,
Majd kézen fogja a hajnalt.
2024.II.22.
Borinage
Sehonnan a föld alól
Tör elő a fekete Nap
Maró szénfelhő lángol
Tüdődbe, bele harap
Friss levegőért kapkodsz
Tárna mélyén lidércek
Szent Szűzéhez fohászkodsz
Mint kővé vált Istenek
Zúg a tárna sújt a lég
Felizzik a lift vasa
Lávát okád, üt a vég
Vadul belez tűz karma
Fenn salak patak mosdat
Száz bányász özvegyet
Vaksötét bánya hallgat
Bújtatja a hősöket
Bús fekete emberek
Néznek kormos képekről
Művész keze megremeg
Alig lát a könnyektől
2024. február 18.
Átlátszó trükk
Átlátszó trükköt eszelt ki a kezdet, a véget.
2024.II.19.
Brabanti hajnal
Ultramarin hajnal,
El lobbanó szél,
Eső verte tegnap,
Párizsi kék mély,
Olvadó határ,
Tengerzöld
Füstön,
Tántorgó batár,
Fénycsepp függönyön.
Üsd majd fesd!
2024.II.20.
Vincent Van Gogh utolsó szavai
Amikor szíven lőttem magam,
Fűbe esett jó ecsetem,
Fogadd el Anyaföld, súgtam,
Mindig a szíved kerestem.
2024.II.19.
Ljubljanai hajnal
Tejfehér ködben
Kunkorodó utcák
Magányos szellemei
Között mindig
Eltéved, tévedhetetlen
Bármerre megy
Csak
Fúj a szél
Eső áztatta padon
Ady kötettel ölében
Álmodik
Eső cseppek milliárdjai közt
Néhány könnycsepp
2024. III.23.
Őrültek
Tudja ön Vincent, hogy maga őrült?
Hümmm...
Maga a doki, maga, tudja, hogy milyen az.
2024.II.20.
Hódolat
Kaparászik
Kapaszkodik valami
Zöldes kék távol
Halovány napsugár remeg
Lökős szélben tova futó felhők alatt
Zápor korbácsol
És én meghajolok
2024. III. 27.
Groteszk
Vas híd, a keresztút,
Feszület,
S te megfeszítve, sápadt,
Holdsugáron függsz,
Majd a látvány kedvéért, kínlódva,
Groteszk,
Egy kicsit hintázol
Rajta,
Tapsoljuk meg kérem,
Ide az aprópénzt.
2024.III.24.
Végszó
Látom végzetesen egyedül maradtam,
Hunyorgó fényben tántorgó árnyék,
Majd ködfalként leomló csend,
Nyomában lassan elhaló vízhang.
Beteg országban nem jó művésznek lenni,
A szebbre, a jobbra, itt közöny a válasz.
Vagy egy tanács. Mit művészkedsz, állj be a sorba és fogd be a szád. Értsd már meg, itt nem a különb uralkodik, hanem a legerőszakosabb, - aki nem rest bűnözni sem.
Igazság? Szépség? Bölcsesség? Kukába való avíttság. Lóvé, barátom, lóvé. Ez itt a törvény.
Lehet, de ennek így biztos rossz vége lesz. Nem gondoljátok?
Akik hagyjátok? Vagy senki sincs, már aki ellent mer mondani a terjedő sötétségnek?
Régebben többet ért a becsület, mint az élet. Ma már a halál drágább, mint az élet. Élő-halottak közt ez köztudott. Nos? Érted-e már végre, hogy mi lesz a játék vége?
Aztàn mégis lesz feltàmadás. Még ebből a sírból is. Hála a Fénynek, aki Krisztus.
2024. II.21.
Hazafelé
Távolságom mérhetetlen
Közel a szívemhez repdes
Fakó szélben érthetetlen
Hangon szárnya-szegett verdes
Beteg neonfények dala
Siratja éj-utam, haza
2024.II.29.
Só
„Sófalvi János emlékére.”
Kacatol hű Opel hátuljában,
Dús haja, mint páfrány erdő, borzas, hajnali szélben,
Ágaskodik, suhan,
Könnyű keze, mint papírszalvéta repülő,
Keringőzik, zuhan,
Szemeiben Skandináv tavak tüze fénylik.
Piros női rúzzsal kifestett zebrán át táncol,
Kacsázik, keresztül a Sárvári Piacon,
Zala kocka, édes kávé fölött mélázik,
Vigyázó ujjai közt napfény szendereg.
Gaulloises cigaretta füstje soha sem marja,
Mosolyát sem kegyes pillantását,
Álmai körbeülik, átölelik,
Kényes asszonyok figyelik, és ő figyel.
Nem csituló dallomra alszik őrzőn Hopi,
Kinek szíve ajándék,
Szent Szűz Medalion ékkő szeme,
Asztal lába világ-támaszték,
Vakkantja, farok csóválva,
A kicsiny kutyája,
Lelkében a Kiskutya Csillag útját befutja.
Szent illatok lebegnek,
Szent állatok libbennek,
Alpesi szelek, szelelnek.
Odébb lábal a két kedves lény,
Árnyék, fény-ország meghajlik lábuk előtt,
A kő sem kőkemény már,
Mint homokszínű agár,
Hűséges forgatag vár,
Délelőtt,
Kézen fogva, suhan,
Márványszín ég alatt.
Eljár az idő,
Mosolyba fúlva,
Báj, kutyafutta,
Nevet,
Te meg ne sírj.
2023.03.13.
Vízbe meredve, csók
Állva halok meg,
Mint a fák,
Nem ágyon fekve,
Ha nyitva az idő méhe,
Pókfonálon függve.
Néz rám árnyékból,
Merengve, szól:
Hajód kész, tengerész,
Ahogy kívántad, kedvedre,
Tükör folyam
Éppen olyan
Törékeny
És
Tünékeny
Mint
Vízbe meredve
Csókom
Édes
Álmod
Valóra válik
Fivérem,
Ígérem.
2024.III.13.
Lord Byron falfirkája
Féltek, tehát nem mertek.
Ó Szabadság, emlékszik itt valaki rád?
2024.II.21.
A Bolygót-tévesztett
Miután felkelt, az ablakhoz ment, és meglátta a Holdat.
Vajon milyen Hold lehet ez? - kérdezte az éjszakától fennhangon, kihajolva merészen az ablakon.
De igazából, nem ez a kérdés. - folytatta a társalgást magányos, és óvatosan megtapogatta az arcát.
Hanem, a kérdés az, valójában, hogy melyik bolygó is lehet ez, ahol most vagyok. - zárta be az ablakot, megborsózva a hidegtől, majd bátran a tükörhöz lépett.
2023. Február. 13.
Nem fogad be
És vér Hold nő
Éj-kék féreg
Vas városra
És rém Nap jő
Mélykék méreg
Vas országra
Hol az Isten
Többé sincsen
Sem te benned
Sem én bennem
Idő patak
Zúg megveszett
Élet, elmúlt
Nyoma veszett
Megfeneklett
Feneketlen
Kútba veszett
Reménytelen
Múlt és jövő
Elhantolt sír
Hús temető
Éjszaka sír
Embertelen
Istentelen
Sem ég, sem Menny
Sem anyaöl
Sem fenn, sem lenn
Sem anyaföld
Nem fogad be
Nem fogad be
2021.02.11.
Ima
Tudom, hogy nem hagysz el,
Tudom.
Még akkor is velem leszel,
Még akkor is.
2024.II.23.
Éjszaka kandúrja
Éjszaka kandúrja,
Vad estében, kemény,
Lopakodik, tova,
Szemében lidércfény.
Ezer este hullott,
Már múltnak gödrébe,
Ezer blues, elhangzott,
Szíve ütemére
Tudják a kandúrok,
Vad tűz ég lelkében,
Ha, blues, sikong, jajong,
Gida játszik éppen.
Bukó Nappal felkel
Zúzós blues hajszolja
Kelő Holdra nyergel
Zúzós blues hajszolja
2024.III.18.