Hold kutya dala

Versek, szófestmények és betümozaikok

 

 

Hold kutya dala

 

 

Világmoziban a próféta felállt és imigyen szólt

 

A feldobott kődarab Nap mállik
Pár marék kavics csillag les
Kábeldarab szivárvány korbácsol
A megroggyant égből rozsdaeső lába lóg

 

Levedlett álarc a Hold
Porarca meteoresőben ázik
Vakon kígyózó sehová utak
Fonják körül az eltévedt világot
És fojtogatnak
A szavak meg a benzingőz

 

Hold kutya miért vonyítasz?

 

A technokol könnyek a perceket az órához ragasztják
Itt mondták ki, hogy: Elég
Aztán leírták majd kőbe vésték
De elégnek bizonyul- e itt lenn, az elég?

 

Persze
Hogy nem

 

A farizeus ember tonnát tett a mázsára
Míg én az erdőben laktam
Fakéreg alatt bebábozódott álmok
Rágják ki a szent keresztet
Hogy el ne késsen, ha itt az idő
Ne várakozzon a szegény Messiás

 

Én azért csak visszaváltom az üvegeket még
Veszek egy jó darab trappistát is
És a Hold kutya elé vetem
A pénzt is mind
Ami megmaradt a 30 ezüstből
Aztán magam is
Levetem testruhám e Bábel Toronyból

 

Fésüld meg szárnyaim tollait kedvesem

 

Az idő folyton csak ismétli önmagát tanácstalan
Lassít, majd megáll és eltöpreng
Hogy múljon-e vagy ne múljon

 

A szent zsebórát a zsebemben hordom
Én vagyok az Idő Öregje
A Semmi Ura
Nem rabja már senkinek és semminek

 

Hold kutya heveredj le ide mellém a fűbe
A hajnal fényözön szőnyegére
Ugassuk együtt az isteni Napot
Amit sosem nyelhet el
Az emberi nem börtön éje

 

 

2018.XII.15.

 

 

Az idő szárnya

 

 

Hát lefeküdt velem az éj,

A Holdimádó hűtlen kedves.

Nincs rá okod, hogy ne félj, ha

Az idő szárnya arcon verdes.

 

 

Verdes tereken,

Zöld réteken,

Verdes válladon,

Túl az álmokon.

 

 

Nem mossa le langyos eső,

Arcomról könnyeim nyomát,

De átölel a Hold szerető

Fénye elűzi a bús magányt.

 

 

Fénylik tereken,

Égi réteken,

Fénylik válladon,

Túl az álmokon.

 

 

Nem bírja tovább már e váll,

A földre bukott Isten súlyát

Nem bírja tovább már e láb,

A végtelen út csillagporát.

 

Csillog tereken,

Zöld réteken,

Csillog válladon,

Túl az álmokon.

 

 

Látod felkelt velünk a Nap,

A Földterelő égi kedves

Az égen csak egy csillag maradt,

Időtlen fénye sejtelmes.

 

 

Csillag tereken,

Fényes réteken,

Csillag válladon,

Túl az álmokon.

 

Látomás az égi városról
(Szeptemberi Születésnap)

 

Látod, romokban hever a nyár fiam, megint.
Ahogy a beteggé lett fényt terelgeti a szél,
A görcs-arcú fák között konok,
Szólok és elnémulok.
Mert a kérlelhetetlen idő súlya,
Mint ólom szárny görbíti meg hátam hirtelen,
Ahogy a múltból a jelen sodrásában gázolok görnyedten.

- Felébredtél hát álom. - mondja az Idő Öregje halkan.
Sírhatnékom támad és jéghideg…
Varju karom, ébentoll, a papíron maszatol.

- Apa, látod ott az Embert, aki a tengert méri? - mutat a fiam a távolba az Idő Partján tántorogva.
- Igen, látom. - mondom sírva, gyere, és ne nézz vissza.
És a Város csak tündököl a messzi égen,
A szél fel sir a Zala réten.

 

2018 október

 

 

Az én gyerekkorom

 

Mamánál, Levidéken
Az idő néha megállt
Ahogy az óra
A konyha kredencen

Azon a nyári délutánon
A rekkenő hőségben
Csukott szemmel
Álltam
Én és az idő - időtlen
Sírtam
Mert láttam

 

Könnycseppjeim

 

Izzottak
A láthatatlan csillagok
Az Öntés fölött a légben
Szakadt part alatt a mélyben

 

A Mura égkékje
Sűrűn mint a méz
Felém áradt
Idő szakadt

 

Goricsán felöl

 

Az aranyszínű
Homok padok között
Tovatünt a kanyarban
Azon az alkonyon
Az én gyermekkorom.

                                         

2021. Február 7

 

 

Disznótor ária

 

Hogy gyűlölöm én,
Ezt az egészet,
Itt disznótorrá,
Főtt az enyészet
Duna part - ázsia,
Disznótor ária,
Most segíts Mária!

 

Aztán lőn,
Tűz lobban,
A Szent Főn,
Odafönn.

 

A hajam tépve,
Nézem a Szüzet,
A rám vigyorgó,
Zsírban hányódó,
Vaddisznó fejet
Duna part - ázsia
Disznótor Ária,
Most segíts Mária!

 

Oszt, mint a legyek,
Rusnya emberek
Rám telepszenek
És üvöltenek
Tömd!
De eszeveszett!
Bevégeztetett.

 

Jó, üljünk hát le,
Torost zabálni,
E Mohács síkon.
Sírva vigadni,
Országnyi síron
Duna part - ázsia,
Disznótor ária,
Nincs tovább, Mária.

 

DÚVAD

 

Mély hóban járok,
A lábnyomaimból nőtt
Könnybe fúlt átkok,
A szögesdróton bőrös,
Kiszikkadt álmok,
Közöttük én vad, dúvad,
Négykézláb mászok,
Meneküljetek, gazok
Rátok vadászok!

2018.XI.

 

 

 Hajlékony-Polgári- Engedékenység Rag

 

Azt gondoltam,

 

Szerelmecske
Világ végén
Enyém leszel
Világvége
Világvégén
Sose jön el

 

A Zala-híd alatt
Az idő nem szalad

 

Gyom,
Ember rom,
Kék ég roncsa,
Hold angyala,
Férj agancsa
Szűz lábnyoma
Vakondtúrás
Némi túlzás

 

Hogy a legjobb hely

 

 

Világvége

Menedékként
Világvégén

 

A Zala-híd alatt

 

Kissé balra a vasúti töltéstől

 

2022.V.30.

 

 

 Anat szeretője

 

Hát

Lefeküdt velem,

Végre az éj,

A Hold szerető,

Napimádó,

Lelassult óra.

 

Isteni szerkezet,

Bekapott valami hamis anyagot,

Kattogott,

Majd egy fényévet kihagyott

Kihányt benneteket,

Akik sohasem voltak itt,

Még,

E szent helyen,

Ami helytelen.

 

Mert,

Igaz-e hogy ti lábbal tiporjátok a füvet?

Hogy vízzel mosakodtok és nem tűzzel?

Igaz-e hogy van ördögi szekér,

Ami magától hajt,

És van idő kacat is, ami nem hoz mást csak bajt?

 

Na, jó elég,

Mert ez a világ,
Elég.

 

 

A Nő legyőzhetetlen

 

A Nő legyőzhetetlen.

Mert halld, fiam,
Bár,
Megalázhatod,
Vagy
Meggyalázhatod,
És
Elátkozhatod,
Majd
Megsirathatod.
De nem tagadhatod,
Hogy téged szeretni,
Mer és tud a Nő,
Mindenekfelett,
Legyőzhetetlen,
A Nap ismerős,
Hold ismeretlen.

                                       

2021.X.29.

 

                     Szent madár nesztelen sóhajtó

 

Angyalok táncolnak
Szomszédban ördögök
Vagyunk
Árvák elhagyatva Istentől
Egy korty ital mérges
Simogató
Éjszaka hontalan
Szent madár nesztelen
Sóhajtó
Egek mindenütt
Végtelen szél
Óhajtó
Fövenyen néma Tenger

Uszadék

Álma bánat csend
Omladék
Part sötétje fekete
Torz vízhang
Vagy inkább dal

                                       

2021.07.1.

 

A szabadság visszatér

Ha könny csillan és sírásra görbül a száj,
Ha felvillan egy emlék, amit felidézni fáj,
Ha erőd sincs a reményhez, hogy remélj,
Hogy holnap majd jobb lesz, s a Szabadság visszatér.

Vajon hol késik a nap, amit annyira vársz már,
Mint egy rabmadár, ki csak álmában száll,
Már erőd sincs a reményhez, hogy jót remélj,
Hogy holnap majd jobb lesz és a zsarnokság véget ér.

Az isteni Napnak, vajon mi dolga lenne,
Mint, hogy a sötétséget a Világból ki űzze,
Hát nézz fel az égre és csak jót remélj,
Hogy holnap majd jobb lesz, s a Szabadság visszatér.

Mert minden nagy folyó eléri a tengert,
S a Szabadság majd felszárít minden könnyet,
Ezért hát erősen higgyél és remélj,
Hogy holnap majd jobb lesz és a zsarnokság véget ér.

                                             

2022. IV. 3.

 

Én Mureck hegyéről jöttem

Én Mureck hegyéről jöttem
Fél erdőt a mélybe löktem,
Én Mureck hegyéről jöttem.

Én Mureck hegyéről jöttem
Jó szálfát a vízre löktem,
Én Mureck hegyéről jöttem.

Én Mureck hegyéről jöttem
Örvényben a mélybe dőltem,
Én Mureck hegyéről jöttem.

Én Mureck hegyéről jöttem
Kavicságyon nyugszik szívem,
Én Mureck hegyéről jöttem.

Én Mureck hegyéről jöttem
Mura árja szilaj vérem,
Én Mureck hegyéről jöttem.

                                               

2021.X.27.

 

A fény

Még mindig bennem ég a fény,
Ami ott égett a Dráva tükrén,
Amit a Repas - híd vasarca vibrált,
Amikor arra eveztem én.

Még mindig bennem ég a fény,
Ami ott égett a Dráva tükrén,
Aztán hírtelen eltűnt a mélyben,
Elrejtőzött az én szívemben.

De hiszen ez ugyan az a fény,
Ami ott ég a szemed tükrén,
Ami leszállt a mélybe,
Hogy világítson a sötétségben.

Mert haza vezet a fény,
Ami ott ég a Dráva tükrén,
Soha sem alszik ki a fénye
Mutatja az utat mindörökre.

                                               

2020 VIII.4.

 

 Ady utolsó verse

 

Itt tél van.

Valami más helyett van itt Tél,
De senki sem emlékszik már, 

hogy

Mi más helyett,
Mert itt Tél van,

 És lesz is mindig.

 

A szent rózsalugasban

 

Ezen túl már nekem kell vigyáznom rád,

Te megszeppent arcú, galád, rosszmagam,

Hová tűnt vad, gonoszkodó mosolyom,

Tán lehervadt a szent rózsalugasban?

 

Ordas, esztelen férfi.

 

Most kedvemre-halálra olvashatom,

Vagy akár ihatom magad, rosszmagam,

Nincs rajtam kívül senki magán kívül,

A gazzá lett öreg rózsalugasban.

 

Egy titkom van és én megosztom veled,

Mondom némán csak magamnak magamban,

Tudod, magzat korom óta haldoklom,

Tudom, mint gaz a rózsalugasban.

 

Tudod, hogy a bükk nő még zuhantában,

Mikor a fűrész belemar vaktában?

Nem értem, a poént e párhuzamban,

Nincs ilyen fa a szent rózsalugasban.

 

Na, jó,

 

Akkor a tehervonat ablakából

Integetek neked galád rosszmagam,

Aztán majd a Zala-réten fékezek,

A szélfútta, hervadó rózsalugasunkban.

 

De nézd, mit látok!

 

 Hé, hiszen ott, Villon lohol a réten!

Kalapján, virág, feltűzve nagyszépen

Ég adta csillag csillog a homlokán,

Morisson rá gyújt a vagon padlatán.

 

És szaval.

 

Utazunk tovább rémálomban,

Halálunk szent rózsalugasában.

 

Végállomás.

 

Dehogy is testvér - szól Francois,

Miféle halál-végállomás?

Hiszen ez csak álom, semmi más.

 

Nézem, némán a hervadó rózsalugasból,

Ahogy a halál kilovagol Perzsiából.

 

2019. December.

 

 Útban Új Főnikia felé

Hazám,
Nem nyel el többé,
Ős köd,
Mély, veszély.
Anyám,
Nem hagy el többé,
Ősöd,
Astarté.

Csillagok, ha
Felragyogtok,
Meghajolok,

Új Főnikia felé.

Hajórajban,
Kék
Iszapban,
Scipio
Szomorkodik.

Fodrozódik
A Tenger majd

Elmos mindent,
Eget, földet,
Múltat, jelent,
Időt, teret,
Végső jelet.
.
                                                                                               2019.II.27.

 Égerfiak

Messze lenn a Levidéken
Susnyás égerfiak élnek
Öntés dúló ördög fattyak
Kik a törvénytől sem félnek

Nem rosszak ők, de nem is jók
Mind vidra arcú bitangok
Lenek lesnek, mind toportyán
Ha a part alatt kuporog

Macskabagoly hangon rikolt
Híj, ha puskás csősz közeleg
A másik meg hódul makkant
Kiugratva az őzeket

Lelkükben dúl-fúl a Mura
Indulat örvény kavarog
De vásárnap a templomban
Ülnek, mint a kisanygyalok

   

2019.II.8.

 

 Sz.J. a IV.emeletről

 

 Messze fenn a IV. emelet homályában
Nehéz teák és kockacukor
220 duruzsol

 

 

 

Zugolyban

 

Vad szőlőindás tekervény horgoson túl

 Göcseji tenger erdő örvényében

 A zugolyban

 

Ős öreg görcs arcú égerek anyaméh odvaiban

 Meg nem született lelkek

 Ha felzokognak Kerecseny éjjelen

 

Gubanc folyondárba gabalyodva

 Velük sírok én Istenem

 Keservesen

 

 Vad szőlőindás tekervény horgoson túl

 Véghetetlen koromesőben

 A betonrengetegben

 

Némán prédikálok

 Hű kutya magányommal

 Torz árnyékommal

 

Lerázhatatlan

 

Marad titok

 Amin sírok

 Pár görbe sor

 

2019.I.30.

•  

   

 

 

Oldal: Hold kutya dala
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2024 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat