Iszonyú Rock”n”Roll

 

Megsebeztél,

Mocskos álmaid mélyén,

Ahol iszonyú éjben,

Véres a Hold.

 

Tébolyult tested,

A vicsorgó fényben,

A pokoli kéjben,

Őrjítő volt.

 

Gyilkosom vágyad,

Őrültként támad,

Öledben a tűz,

Őrjöngve űz.

 

Csak tépd a testem,

A kín mámortól,

Gyilkosom leszel,

Iszonyú Rock”n”Roll!  

 

1988

 

 

             Magányos Vak Álom Blues.

 

 

Örökkévalóság a halál után,

Magányos, vak álom az örök éjben

És a Teremtés.

 

Születő éj utáni napsugarak,

Fénnyé dermedt tündöklés a Mély küszöbén,

Jéggé dermedt magányos árnyak a végtelen éjszaka

kezdetén.

 

Éj van már sötét éj,

Csend honol a világ felett,

Csendes eső permetez

És a lehunyt, halott szemek

És a sírás.

 

Uram! Nem rémiszt már a fekete tegnapok emléke,

Nem rémiszt már a halál kérlelhetetlen, sötét kelléke,

Uram, nézz rám és bocsáss meg!

 

Mert vihar előtt sikítanak így a vad szél szárnyai,

Vihar előtt terhes így a csend.

Mert vihar előtt feszülnek így a megbúvók izmai,

Felülnek a sírban az éj halottai.

 

Tudod-e, hogy a fény is árnyék csupán?

Hogy a Nap csak egy éjbe fulladt titán?

És minden szó úgy sodródik a csöndben,

Mint élettelen halott világ.

De te ne add fel!
Bár a Szabadság egy másik világ.

 

A félelem után,

A fájdalom örök ködében,

Holló szárnyak árnyékolják a születő tiszta holnapot,

Létük fekete éj

De szemükben láthatsz egy magányos csillagot.

 

A világ halott pora felett él még egy tiszta élet,

Ha emlékezik, dalol és a hajnal dalában él,

Fénnyel, Nappal, telis -  tele.

Talán még madár is dalolt azon az áldott égen,

Azon az égen ahol még élni is lehetett,

Távol a sötétségtől, nem olyan régen.

 

1987

 

 

                                    Rock”n”Roll

 

Egy nap furcsa jelek tűntek fel az égen,

És Purple szólt az orosz adón,

Valami nagy zene süvített a szélben,

Valaki szólt: Ez Rock”n”Roll, ez Rock”n”Roll.

 

A jelek aztán sűrűsödni kezdtek,

És csak sör folyt a csapokból,

Valami nagy zene a rendőr C.B.-ken,

Mindenki tudta, ez Rock”n”Roll, ez Rock”n”Roll.

 

Végül aztán eljött a Nagy Isten,

Hogy megváltsa a világot,

Mögötte a borgőzös angyalok,

Csak nyomták a Rock”n”Roll-t, a Rock”n”Roll-t.

 

1987

 

 

                                              Charley

    Pogány ima, Tom Waits Testvérünk lelki üdvéért

 

   Hé, Charley, ez a vég

       Nem megy tovább, hallod! ?

Nem megy tovább elég!

Mint az Egeket tépő harag,

Úgy fáj, tép, szaggat, harap!

Hé, Charley, hol marad,

Ócska, kopott poharad?

   Hé, Charley, Charley, Charley,

   Mennyire bír a hangod fájni!

 

Tudod, lecsúsztam mélyre rég,

Üvöltöttem: ááá! Volt miért!

Mint a vért okádó részeg,

Mint Frank és a "Megvadult Évek"!

Mint a whisky után hörgő éj

Annyit, mint egy rossz kurva ér.

És hogy bírom még?

Charley, hogy bírom még?

Hé, Charley, Charley, Charley,

Az a piszkos, rohadt, szabadság,

Vad, átkozott, szabadság!

Hé, Charley, gyújts meg

Egy rohadt cigarettát!

 

                          Hé, Charley, képzeld csak el!

Hé, Charley, képzeld el az éjszakát!

Hé, Charley, képzeld el, mikor részegen beesel egy vidéki zuhanyzóba,

Ócska, horpadozott, bádog vödrök közé átkozódva!

Hé, Charley, képzeld el agyadban a bénító homályt és a hányingert!

Azt a rohadt hányingert!

Ááá!

 

 Hé, Charley, figyelj te átkozott!

Megtaláltuk.

Megtaláltuk, érted!?

Hé, Charley, mint az őrült… mint az őrült, pogány, feneketlen erő,

Sírás, üvöltés, vicsorgás, itt bent a testemben,

Itt bent a lelkemben, belül ég, legbelül szaggat!

Hé, Charley, üvöltök!

Ááá!

Charley, hallod, ahogy üvöltök?

Hé, Charley üvölts!

Charley, üvölts, te átkozott!

Ááá! Ááá!

 

Hé, Charley, égessük a Napot,

Felgyújtva minden hamis csillagot!

Felolvasva az átkot

Charley, olvasd fel az átkot!

A Kozmosz bűneit.

A bűnöket akarom!

Hé, Charley, a bűnöket akarom!

Halljátok?

Akarom, hogy halljátok!

Akarom, hogy akarjátok!

Charley, hívasd a szolgákat!

 

Charley! A Rémületet!

Charley! A Kétségeket!

Charley! A Gyűlöletet!

Charley! A Magányt!

Charley! A Halált!

Charley! A Kezdet és a Vég is itt legyen!

Charley! A Tűzet! Az izzó, tisztító, Szent Tűzet!

Charley! Az Eget!

Charley! Égessük az Eget!

Égessük!

 

                                  Holnap eljő” a nap.

Adjátok a lelketek!

                                       Ááá!

 

1989

 

 

                                     A halál a jég a tűz

 

 Vigyázz, ha az út sötét,

Ha szél tépi az ég sörényét!

Eljön az idő, mi az éjbe űz,

Vele a halál a jég a tűz.

 

Téged vár ezer éjen át,

A sötét fény övezte homlokát,

Övé leszel drága szűz,

S ölel a halál a jég a tűz.

 

 Hiába futsz, a nyíl talál,

A keresztfánál rád talál,

Elér, meglásd, láncára fűz,

Szívedben a halál a jég a tűz.

 

Jaj! Miért kínzol vak álom?

Úgy fáj a zuhanás és sötét a mámor,

Szívem, láncaid áldoznak az éjnek,

Gyönyörű terhei a hívogató szelíd végnek.

 

Csak egy az út, ami rám vár,

Míg a végtelenbe ér

Izzó ég, hamis szív,

Mond, meddig húz a vér?

Jaj, elég!

Hisz gyűlöl mind, ki a Mélyből kél,

S eljő, újra, eljő, és megfizet az éj.

 

 Uram! Megölnek, márt a sötét szemek.

Uram! Öleljenek hát Krisztusi kezek!

    És ne múljon el, legyen örökkévaló a perc,

    Legyen hát örökkévaló a perc.

 

                                  Nincs tovább.

                            Nincs élet és nincs halál.

                         Nincs holnap és nincs tegnap.

                             Nincs szó és nincs igaz.

                         Nincs hazug és nincs vigasz.

                             Nincsen más csak az éj.

                               Sötét éj, halott éj,

                              Kútja végtelen mély

 

Hiába fáj, nem számít!

                         Egyre vérzel, a szíved ámít

                         A lelked halott, drága szűz,

                         Benned a halál a jég és a tűz.

 

                          Jaj, elég volt, elég már!

                      Halott légy, halott vágy!

                     A szögesdrót befon, körbefűz,

                      Ott, hol a halál a jég és a tűz.

 

      1988

                  

 

Az örökkévalóság lángjai

 

Mint fáradt vándor az üres úton,

Hallgattam az éj dalát,

Eltiport szívek, holtan, sorban,

Csend suttogja szívünk titkát.

 

Gyenge hangon távoli csillag,

Hívja-e holt szív párját?

Válasz helyett egyre folyton,

Halált vijjog éjmadár.  

 

Az éjben csak egy csillag ég,

Lelked erőtlen itt a vég,

És érzed, a szerelmed messze már,

Bolygó lidércfényyel az égbe száll.

 

Ott égnek egymagukban,

Az örökkévalóság lángjai ők,

Hűek lesznek a halálban,

A jégkeblű, halott szeretők.

 

Nézz fel, te is az éjféli égre,

Keresd meg csillagod helyét,

Mint egy eltévedt isteni gyermek,

Szent szülőhonát, lakhelyét.

 

Mert mindnyájan vándorok vagyunk

A Száműzöttek Földjén, ösvényén,

A halálban jéggé fagyunk,

Messzi csillagként az éj egén.

 

1988

 

 

 

 

Oldal: Iszonyú Rock&Roll
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2024 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat