Kulturális Jégkorszak

Versek & dalszövegek és egyéb írások

 

Ítélet és valóság

Kilencen ütköztek horpadt mellemnek,
Sűrűsödő éveikkel fejemre ütést mértek,
A zsebembe nyúltam, de az alázat térdre kényszerített.

Jézus szemét néztem, de a Nap is fekete maradt.
Csak csalni tudsz...
(Nem bírtam elfutni!)
Menj és hazudj tovább!
És én mentem. Talán kérlelhettem volna, talán csalódtam is.

Fáztam.
Ébredésem még rémisztőbb volt, mint álmom.
Valaki vagyok. Akárki vagyok!
Valaki halkan vinnyogott.
Tudtam, hogy csak az eső esik.

1982 tél

 

Életút

Csillagtalan éjszakán,
Ha megragad a Hold,
Oly sután alszom életem,
Mint virág a vakok kabátgallérján.

De te dobd fellobbant zászlódat az égbe!
Na de figyelj! - és okulj -
Hogy hullik vissza a földre.
Nézz körül, nem vagy egyedül.

1982 XI.9.

 

 

Gondolj rám

Gondolj rám,
Ha már nem látod arcom,
Vak,
Sötét Temzében.

 

Gondolj rám,
Ha fuldoklik a szíved,
Bús,
Londoni ködben.

 

Gondolj rám,
Jéghideg-kék, végtelen,
Mély
Szomorú esőben.

 

Gondolj rám,
Ha én már békén nyugszom,
Hű
Cornwalli földben,
Gondolj rám,
Most csöndben.

 

Csak gondolj rám,
Szerelmesen,
Így gondolj rám,
Egyetlenem.

 

 2009

 

                                

                                    

Hajdan követtem a gályát a phoeniciait

Hajdan követtem a gályát,
A bronz arcú phoeniciait,
Lesodródva a vad Száván,
Siratva hazám zöld partjait.

Éjjelente csikó-szelek fújtak,
Rikoltva sellők szikla agyarain,
Összekuszálták hosszú rőt hajam,
A folyó hátát, hörgő örvényeit.

Egyre csak lapátoltam és sírtam,
A kőgörgetegek ős dalain,
A múlt árnyaival táncot jártam,
Megidézve el holt barátaim.

 

Aztán hős Babilon alá értem,
Megbámultam hegy magas falait,
A szent papnőtől jóslatot kértem
És megöleltem Istár lányait

 

Majd jót nevettem, Jászon, ki nagy legény,
Ahogy partnak dől, mint egy ifjú Isten,
A sárarany sziget kavicsperemén,
Ámulva a bor isteni erején.

 

 

 

Süllyedés

Élettelen napok, szürkén kövérek,
Kőfejtők, életem bazársorai,
Emlékek, kabátom foszlányai.

Csak a szél csitulna már!
Tiszta eget köszöntök holnap.

1983 I.10

 

Tanács

Ne kiáltsd teli torokból,
Hogy, szar a világ,
Hisz' mindenki tudja.

1981

 

Töredék

Rossz foszlott gyufával gyújtok rá.
De miért is kívánnám az újat?
Mikor csak a régiek értik meg a búmat.

1984 VIII.29

 

 

Ragadozó Madarak

 

Ragadozó madarak korbácsolják az eget,

Rikoltásuk gyötri a porráégett földet,

Szemünk találkozik fekete magányukkal,

- Szeretnek téged is -

Megjutalmaznak majd megváltás halálunkkal.

 

Fekete köpenyben közeledik lassan a lépcsőházban.

- Mosolyogni fogsz te is -

Kezed fogja majd az úton,

Az édenbe,a halálba.

 

 1984 X.20.

  

 

 

                              Álom a kórházfolyosón

 

Harcoltak,
És meghaltak mind,
Nevetve a porban,
Bilincsbe vert álmok közt
Lépdelve sorban,
S a remény halványkék izzott,
Mint kórházfolyosón a neonok,
Amíg le nem kapcsolták
A fehér ruhás ápolók

 

Álom a kórházfolyosón ##

 

Lángoltak
És meghaltak mind
Nevetve a porban,
Gyalázkodó
Dögök közt
Lépdelve sorban,
S a remény
Halványkék izzott,
Mint kórházfolyosón a neonok,
De ezt csak
Visszafelé látták
A fehér ruhás ápolók.

 

68 után
„Emlékezés egy hajdan-volt nemzedékre”

Fejjel lefelé vagyunk megfeszítve a végtelen út szélén,
Álmodunk, mint vad a hajsza után,
Fáradtan egy üreg mélyén,
Álmokká dermedt a cél,
Mely a kitaszítottságból ered
És üveges lett mind majdan lesz a szemed.
Végtére is akaratunk megtört,
Mint lendület, ha gyenge
És fénytelen lett, mint berozsdállt harci penge.

Csend. A porban tépett virág hever

És most ülünk itt, csönd van, nagy csönd,
Arcom, arcodhoz ér
Az idő hallgat,
Csak ereinkben dobol,
Sürget a nyughatatlan vér.

1984. III.22.

 

 

 

Falfirka 87

 

 Agresszív tekintetek szunnyadnak

 A rideg, kivert éjben,

 Elégedett morgás a világ

 Rózsaszín árnyékszékében,

 Mosoly és szenny az arcunkon,

 Izmusok, ideák, egy magányos büszke szobor,

 - Köpni egyet legvégül -

 Életformánk  falra rajzolt, illatos nyomor.

 

1987

 

Jó tanács magamnak

Ne szenvedj!
Hisz' csak egyetlen közönség van,
Maga az Isten.
(te buta)

 

2017 január

 

 

Néha elgondolkodom

Néha elgondolkodom,
Hosszan, mélyen, furcsán,
Hogy miért is kong a hangom,
Oly idegen, durván.

Néha eltépelődöm,
Szívem marva némán,
Csak úgy el gyönyörködöm,
Egy vén rozsdás kukán.

 

Portugál bora

 

Túl messze sodródott a gálya,
Vissza talán már sohase tér,
Kihunyt a parton az őrmáglya,
Végre feltámadt a déli szél.

Csillagom eltűnt, meg a part is,
Viharmadár, jaj sem kísér már,
El a Magas Égig, azért is,
Jó hajóm, elhajózunk, akár.

Had igyam hát Portugál vérét,
Kormányosom, kupámat elő!
Megleljük L”America földjét,
Tanúm rá az Ég a Teremtő.

 

 

Az öreg éger

Nézz az éger odvába,
Lelátsz a múlt kútjába.

Illetve:

Az öreg éger odvába'
Lelátsz a múlt kútjába

2011

 

 

                               

Mint hajdan Traján

Mint hajdan Traján,
Méláztam Tróján,
Megírta Homér,
Elmentem borér.

2010

 

Amikor az idegösszeroppanás…

Mikor az idegösszeroppanás kerülgetett,
Mekegő sírásom csak-csak megnevettetett.

2010

                                 

                                                

Szerelem

 

Az égen, nesztelen, egy kis csillag futott,
Nem vette észre senki.
Csak te.

 

2011

 

                                                     

 

 

 

                                                                                          

              

 

                          

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Kulturális Jégkorszak
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2024 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat