Balaton János Poey oldala
Írásaim & Dalaim
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Amerikai Imádság
„An American Prayer”
Versek,dalok,történetek
Írta:James Douglas Morrison
1967 – 1970
Fordította: Balaton Janos Poey
2013
Hanglemez (Long player) verzió
1978
I. Álmatlanság
II. Ébredés,Szellemdal
III. Hajnali országút
IV. Ébredés újjászületve
V. Nagykorúvá válni
VI. Feketére cserzett bőr (Latin bőr)
VII. Angyalok és matrózok
VIII. Megkövezett ártatlanság
IX. A mozi
X. Átkok és fohászok
XI. Amerikai éjszaka
Országúti fogadó Blues
XII. Lángba borult világ
XIII. Fohász
XIV. Az autóstoppos
XV. Amerikai imádság
I.
Álmatlanul
Mindenki bent van?
Mindenki bent van?
Mindenki bent van?
A ceremónia kezdődik nyomban.
Ébresztő!
Ugye, te már nem is emlékszel, hogy
Hol szakították félbe ezt az álmot
.
II.
Ébredés
Rázd ki a hajadból az álmokat
Szép gyermekem, édes egyetlenem.
Válaszd a Napot és válaszd ki Napod jelét
Mert a Nap istensége az első
Amit meglátsz.
Tündöklő végtelen part, a hideg ékkő fényű Holdon
Rajta mezítelen párok szaladnak
És mi úgy nevetünk, mint a szelíd, boldog gyermekek
Elégedetten, ártatlan, barátkozó gyermeki ésszel
Körülöttünk zene és hangok.
Válaszd az Ősi Egyetlent… - éneklik
Mert az idő újra eljött
Válaszd most… – dalolják
A Hold alatt
Az ősi tó partján
Lépj be újra az illatos erdőbe
Lépj be a forró álmok kapuján
Gyere velünk
Látod? Már mindenki táncol!
III.
Hajnali országút
Indiánok zuhantak a hajnali országútra vérezve
Kísértetek gyötrik a kis gyermek tojáshéj törékeny lelkét.
Én, és - jaj – apám és anyám – meg nagyapám és a nagymamám -
Egyszer hajnalban, a sivatagon át utaztunk
Amikor egy teherautó platóján indiánokkal,
Összeütközött egy másik kocsinal – vagy, hogyan is volt
- Én már nem is emlékszem pontosan hogy is történt –
De az indiánok haldokolva véresen az országútra zuhantak.
A mi autónk rángatózva fékezett, majd megállt.
Akkor ízleltem meg életemben először a félelmet.
Lehettem vagy négy éves – akkor a gyermek olyan még,
Mint egy virág, feje a szellőben úszik, igen.
És mi történt
Még ma is tisztán látom, ha visszagondolok -
Ahogy a halott Indiánok lelke… egy vagy kettőé…
Kilépve a testükből, körülöttem keringett és
Megszállta a lelkem és még most is itt vannak énbennem
legbelül.
Indiánok zuhantak a hajnali országútra vérezve
Kisértetek gyötrik a kis gyermek tojáshéj törékeny lelkét.
Folyik a vér New Haven városának utcáin
Vérfoltok a háztetőkön és Venice fáinak levelein
Véres az én szerelmes, őrült nyaram is
És vérvörös a Nap a Fantasztikus L.A. egén
Felsikít a lány agyában a vér, ahogy az ujjairól lecsöpög
Vérben születik a nemzet
Véres a misztikus unió rózsája is
De véremmé válik és követ engem.
Indián, indián, miért kellett meghalnod?
Az indián szólt – csak úgy, semmiért.
IV.
Ébredés újjászületve
Óvatosan moccannak, óvatosan felkelnek
A halottak újjászületve felébrednek
Roncsolt tagokkal, kábult lélekkel
Félénken pillantgatva az elragadtatott temetési révületre
Ki hívta táncba ezeket a holtakat?
Tán az ifjú anya volt, aki szellemdalt kántál kicsinye sírján?
Vagy a vadon gyermekei voltak?
Vagy a Szellemisten volt maga, vakon dadogva, vigaszt
hintve?
Én hívtalak benneteket felszentelni a Földet
Én hívtalak benneteket, hogy hirdessétek az égett bőrként
Lehámló fájdalmat
Én hívtalak bennetek, hogy elmondjam nektek a
Jó kívánságaimat
Hogy én az új szörny önmagamban gyönyörködjem
És most imádkozni hívlak titeket.
V.
Nagykorúvá lenni
Helyőrség a sivatagban.
Meg tudjuk – e fejteni a múltat
A titkos szövegeket, az idő eresztékeit?
A bázis
Felnőni egy kietlen vidéken
Lyukakban és odúkban.
A barátom minden nap egy órát autózott ide a hegyekből
Vagy mint te, busszal pár naponta, könyvekkel az öledben
Aztán valaki lelőtte a jómadarat a délutáni táncmulatságon
Hanglemezeket kaptak ajándékba a legjobb táncosok.
A nigger csajok ringatták legizgatóbban a csípejüket.
VI.
Feketére cserzett bőr (Latin bőr)
A zene új volt
Fényes fekete bőr
És elmúlt a nyár
Mint egy folyékony éjszaka.
A DJ –ék, tablettákat szedtek,
Hogy ébren tudjanak maradni
Hogy egy hétig zenélhessenek
Elmentek a stúdióba
Valaki ismerte
Valaki ismerte a TV-s műsorvezetőt
Eljött a házibulinkra
És lemezeket hozott
És amikor egy forró napon, úgy délfelé távozott
Odament az autójához
Láttuk, ahogy a kölykök ráírták
A kocsija, szélvédőjére hogy: F.A.SZ.
Ő meg csak úgy lazán letörölte egy fehér ronggyal
És mosolyogva elhajtott
Ő gazdag. Nagy kocsija van.
A bandám el fog kapni
Nemi erőszak az árokban
Csábítás a kocsiban, félreeső épületekben
Verekedés a kocsmánál
A por
A cipők
Kigombolt ingek és felhajtott gallérok
Frankón belőtt frizura.
Hé ember! Szeretnél lányokat, tablettákat, meg füvet?
Gyere…
Megmutatom, hol szórakozhatsz jól.
Itt van minden.
Gyere…
Neked megmutatom…
VII.
Angyalok és matrózok
Angyalok és matrózok
Gazdag lányok
Sövények a kertek alján
Sátrak
Álmok egymást figyelők
Lágyan sikló luxuskocsik
Meztelen lányok a garázsokban,
Levetkőzve, piáért, ruhákért
Fél gallon borok, sörök hatosával
Átejtve, megnyomorítva, szenvedésre születve,
Lemeztelenítve e vadonban.
Én nem fogok soha rosszul bánni veled
És balhézni sem fogok
Inkább mindent elmesélek, ami velem történt,
Még azt is, hogy ki voltam én valaha.
Csak egy játszótéri menő, nem gyilkos
Csak egy elhíresült nyoszolyólány
Két lánnyal szeretkezik a hotelszobában
Az egyik egy barátnője, a másik lány meg egy sohasem látott idegen
Valami mexikói vagy puerto – ricoi
Szegény fiú, az apja nadrágszíjától tiszta seb a combja meg a
feneke
Aztán a lány megpróbálja leállítani
Mese a fiújáról, meg a tizenéves, halál részeg játékokról
Jóképű srác holtan a kocsiban
Zűrzavar
Nincs összefüggés
Gyere ide
Szeretlek
Béke a Földön
Meghalnál értem?
Egyél meg
Ez az út
A vég
Én mindig őszinte leszek hozzád
És nem lépek le sumákban, babe
Ha elviszel újra Far Arden -be.
Meg vagyok lepve, hogy fel tudtad állítani
Gyöngéden, keserűen,
De durván megüti a lányt
Nincs még eleged belőlem? – kérdi a lány
Felöltözve már távozóban
Ekkor a spanyol lány vérezni kezd
Azt mondja, most van a havija
Ez a Katolikus mennyország
Nyakamban egy régi indián kereszt lóg
A mellem izmos és barna
Fekszem egy vérző szűzzel az ócska, mocskos lepedőn
Kitervelhetnénk egy gyilkosságot
Vagy alapíthatnánk egy új vallást.
VIII.
Ártatlanul megkövezve
Elmondom neked…
Hogy nincs az, az örökké való vezeklés, amellyel
Bűnbocsánatot nyerhetnénk
Az eltékozolt hajnalért.
Emlékszem azokra a napokra , amikor még minden
Egyszerűbb és reménytelibb volt
Nyári estén, a rakparton sétálva
Két fiatal leányba botlottam
A szőkét úgy hívták, Szabadság
A feketét pedig úgy, Vállalkozás
Beszélgettünk és ezt a történetet mesélték nekem
Hallgassátok meg…
A Texasi Rádióról mesélek nektek,
Meg a Nagy Beatről
Lágyan érkezett, lassan és őrülten
Mint valami új nyelv
Aztán hirtelen megszállta az agyad az isteni hírnök hideg
tombolása
Hadd meséljek nektek a szívszorító bánatról, a Jó
elvesztéséről
Vándorolva, egyre csak vándorolva a reménytelen éjszakában
Errefelé nem látszanak az égen a csillagok
Errefelé megköveznek minket
Ártatlanul.
IX.
A mozi
Öt perc még és kezdődik a mozi
Hirdette ki egy gépies hang
Akinek már nem jutott hely, annak meg kell várnia a
következő előadást.
Lassan, araszolva tolongtunk befelé a terembe
A nézőtér néma volt és hatalmas
Amint leültünk, sötét lett és a hang így folytatta.
A mai műsor nem új
Ezt az előadást már mindenki látta, az elejétől a végéig
Láttátok születéseteket, életeteket és halálotokat
És most újra felidézhettek minden részletet
Jó tett a világnak, hogy meghaltatok?
Elég jó volt a halálotok ahhoz, hogy film legyen belőle?
Én lelépek innen
Hova mész?
A hajnal másik felére
Kérlek, ne űzd el a felhőpagodákat
A puncija úgy szorította a fiú farkát, mint egy meleg baráti
kéz.
Minden rendben van, minden barátod itt van
Mikor találkozhatom velük?
Majd ha ettél
Nem vagyok éhes
Eh, - úgy értjük, majd ha megütöttél
Ezüst patak, ezüst sikoly
Ó, lehetetlen a koncentráció.
X.
Átkok, fohászok
Átkok, fohászok
Bizarr, torz fejű fattyúk
Számítok rá, hogy valaki fellázad közületek
A Nagy, teltidomú, hájas királynők
Kerti disznók és pinaveteránok
Furcsa káposzta szentek
Szarevők és individualisták
Packázó hivatalnokok
Összeszorított ajkú vesztesek és
Buja fasz üzletemberek
És az én harcos piperkőceim
Minden féle különc szörnyek
A farkadon forró szorítás
Üdvözlünk menetünkben
Itt jönnek a Komédiások
Nézd, hogy mosolyognak
Figyeld, ahogy libasorban táncolnak
Nézd, ahogy gesztikulálnak
Milyen magabiztosan csinálják
Szavakat rajzolnak a levegőbe
A szavak megelevenednek
A szavak sétapálcára hasonlítanak
Ültesd el őket és kihajtanak
Figyeld őket, ahogy hajlongnak
Én mindig szóember maradok
Inkább, mint madárember
XI.
Amerikai éjszaka
Országúti fogadó Blues
Mindenki köszöntse az amerikai éjszakát!
De mi volt ez?
Én nem tudom
Úgy hangzott, mint egy ágyúlövés… vagy mennydörgés.
Hölgyeim és Uraim! California, Los Angeles! A Doors!
Hát felkeltem én, ma reggel
És van egy söröm
Hát felkeltem én, ma reggel
És van egy söröm
A jövő egyre bizonytalanabb
A vég egyre közelebb
XII.
Lángoló világ
Lángoló világ… afrikai Taxi… Grand Hotel…
Egy részeg fiú a tegnap esti nagy buliról hazafelé
Át kell aludni ezeket a tébolyult órákat
Soha többé nem ébredek már jókedvűen
Undorodom ezektől a büdös cipőktől
XIII.
Fohász
Fohász a Farkamért
Megsebezve és megfeszítve
Meg akarlak ismerni
Elnyerni a lélekkel teli bölcsességet
Félrehúzhatod a misztérium falait
A sztriptízét
Hogyan haljunk bele a reggeli műsorba
A TV.- ből meghalni, az, amit a gyermek először megtanul.
A halál kútjának misztériuma vezeti a tollamat
Lassú menet, a Farkam halála életet szül
Bocsáss meg a jó embereknek, akik beengedtek ide minket
Hogy felidézhessük, a bennünk rejlő gyermek esti imáját
Gitáros
Az ősi bölcs szatír
Dalold el Farkamért ódádat
Fohásza kedveskedő
Állítsd fel, vezess minket, fázunk
Elveszett sejtek
A rák tudata
Szívhez szólni
Odaadni ezt a csodás ajándékot
Szavak Hatalmának Extázisát
Az örök barát és állatkertjének vadjai
Kócos hajú kiscsajok
Virágasszonyok életük delén
A bőr szörnyei
A színek egybefolynak és elkeverednek
És egy csónakot alkotnak
Amiben a versengés ring
Létezik– e még ennél is rémségesebb a pokol
Mint a miénk
És valóságosabb?
Megszorítottam a lány combját és a halál mosolygott
A halál öreg barát
A halál és az én Farkam, csak ennyi a világ
De megbocsájtom, hogy bántottatok
Megbocsájtom a Bölcsesség Buja Költészete nevében
A mondat mondatra
Szavaim gyógyító ereje
Farkam lelkének halála
Semmi értelme sincs a langyos tűznek
A szavaim megsebeznek engem és meggyógyítanak téged
Ha hiszel bennük
Mindenki eljött, hogy imádkozzék Farkam halálának ünnepén.
A tudás hangjai a tolldíszes éjszakában.
Amitől a srácok megőrülnek és szenvednek
És én feláldozom Farkam a csend oltárán.
XIV.
Az autóstoppos
Gondolatok jókor és rosszkor
Az autóstoppos
Az út szélén állt
Hüvelykujjával integetett
Hideg, számító ésszel
Hé! Hogy vagytok? Épp most érkeztem vissza L.A. – be
Kint voltam a sivatagban egy kicsit
„Útonállók a viharban”
Igen, pont az út közepén.
„Útonállók a viharban”
Igen…
„Ebbe a világba születtünk”
Hé, ember, idehallgass, van egy kis gondom.
„ Ebbe a világba száműztek minket.”
Amikor kint voltam a sivatagban, tudod
„Úgy, mint egy kutya, akinek nem jutott csont
Mint egy kölcsön színész”
Nem is tudom, hogy mondjam el neked
„Útonállók a viharban”
De, eh, én megöltem valakit
„Gyilkos les az úton”
Nem…
„Remeg az agya, mint egy varangy”
Nem nagy ügy, hiszen tudod
Nem hinném, hogy bárki is rájönne, de…
„Végy ki jó hosszú szabadságot”
Csak, eh…
„Hagyd játszani a gyerekeidet”
A fickó elvitt kocsikázni, és eh…
„Mert ha egyszer valakit megkocsikáztatsz”
Mert egyre csak a bajt hozta rám
„Meghal az édes kis család”
Hogy éppen én ne tudnám megtenni, érted, ugye
„Gyilkos az úton”
Megöltem
Igen
XV.
Amerikai imádság
Ismered a melengető fejlődést
A csillagok alatt?
Tudod – e, hogy létezünk?
Elfelejtetted már a királyság kulcsait
Hogy megszülettél
Hogy eleven vagy?
Fedezd fel újra az isteneket
Minden korok mítoszait
Idézz meg szimbólumokat az ősi erdők mélyéből
(Elfelejtetted már az ősi háború tanulságait)
Nagy arany szeretkezések kellenek nekünk
Az apáik az erdő fáin pörölnek
Anyánk a tengerben veszett
Tudod – e, hogy a vágóhídra küldenek minket,
Nyájas admirálisok.
És azt, hogy tunya, kövér generálisok
Kéjelegnek ifjú vérünkben.
Tudod –e, hogy a T. V. uralkodik rajtunk
A Hold egy hidegvérű bestia
Gerillabandák kefélnek a szomszédban, a zöld Borospincében
Hadba kényszerítve az ártatlan pásztorokat,
Akik már haldokolnak
Ó, létezésünk Nagy Teremtője
Adj nékünk még egy órát,
Hogy megvalósíthassuk művészetünket
És sorsunk beteljesedjék
A lepkék és az ateisták kétszeresen is isteniek
És haldokolnak
Élünk és meghalunk
De a halál még nem a vég
Utazunk, tovább
A rémálomban
Kapaszkodj az életbe
Szenvedélyünk virágába
Kapaszkodj a kétségbeesett
Pinákba és farkakba
Az utolsó víziókat tapsolva érjük el.
Colombus ágyéka zöld halállal volt tele
(Megérintettem a lány combját
És a halál mosolygott.)
Megteremtettük magunkban ezt az ősi
Őrült színházat.
Hogy hirdesse élnivágyásunkat
És elmenekülhessünk az utcák rajongó bölcsessége elöl
Az istállókat megostromolják
Az ablakok kitartanak
De csak egy tart ki a legvégsőkig
Hogy táncoljanak és óvjanak minket
A szavak
Isteni szemfényvesztésével
A zene lángra lobbantja a szenvedélyt
(Ha az Igaz Király gyilkosait
Futni hagyják
1000 varázsló támad az országban)
Hol vannak az ünnepek, amiket ígértek
Hol a bor?
Az Új Bor
(borba fúlt)
Az isteni gúnyolódás ereje
Adj nekünk még egy varázslatos órát.
Mi a bíborkesztyűsök
Mi a seregély röptűek
És a bársony óra
Mi az arab élvezetek gyermekei
Mi, a napsütöttek
És éjszakaiak
Adj nekünk hitet
Hogy higgjünk
A gyönyörök éjszakáját
Adj nekünk reményt
Az éjszakában
Add nekünk a szín
Száz színárnyalatát
Egy gazdag mandalát
Nekem és neked
És a te selyempárnás
Házadnak
Főt és bölcsességet
És egy ágyat
Fájdalmas végzet
És gúny
Van kimérve neked.
Valaha még hittünk a régi szép napok igazában
Nem nehéz felidézni az ösvényt
A gyermekkor dolgait
De igazságtalanul és homlokráncolva,
Elfelejtjük és elhagyjuk azokat.
Tudtad – e, hogy csak az iskolai tankönyvben létezik a
szabadság
Tudod – e, hogy őrültek őrzik börtöneinket
Sitteken, fegyházakban
Egy fehér, szabad, protestáns
Őrvényben
Fejjel lefelé vagyunk megfeszítve
Az unalom élén
Elérjük a halált
Egy gyertya végén
Megpróbálunk valamit
Ami már rég a miénk
Ah, beteg vagyok már a kétségektől
A bizonytalanság fényében élek
Dél
Könyörtelen kötöttségei
A szolgáké a hatalom
Kutya emberek és aljas nőik
Húznak nyomorúságos takarókat
Matrózainkra
Betege vagyok a savanyú pofáknak
Ahogy merednek rám a T. V. toronyból
Rózsákat akarok
Kerti lugasomba, érted?
Királyi babáknak és rubintoknak
Kell felváltaniuk az elvetélt
Idegeneket a sárban
Ezek a mutánsok, vérszopói
Az anyaföldnek
Arra készülnek, hogy egy bekerített kertbe
Zárjanak minket
Tudod – e, hogy milyen sápadtan és kegyetlen kéjjel
Érkezik majd a halál azon a furcsa órán
Kopogtatás nélkül, váratlanul
Mint egy félelmetes idegen
Akit az ágyadba vittél.
A halál mindannyiunkat angyallá változtat majd
És szárnyakat ad nekünk
Oda teszi, őket majd ahol a vállaink vannak
És olyan simák lesznek a tollaink, mint a holló karma.
Nem lesz többé pénz, se jelmez
A másik királyság sokkal jobbnak tűnik
Főleg, amíg más a vérfertőzésről prédikál
Ellent mondva a természet törvényeinek.
Nem megyek
Inkább a Barátaim Lakomája
Mint az Óriási Család
A Fordításért felelős: Balaton János Poey
2013.X.22-30(2014 XII.)
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 41
Tegnapi: 54
Heti: 152
Havi: 145
Össz.: 93 306
Látogatottság növelés
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2025 - balatonjanospoey.hupont.hu