Menekülj a fény felé

Versek és Szóképfestmények

 

Én
„Filozófiám”

Hétrét görnyedt álmok,
Rágják a holnapom gyökereit,
Hiúz szemekkel lesik múltam rezdüléseit.
Elmúlt-e az idő, vagy most érkezik?
Ismered-e minden titkunk kérdezik.

Persze.
Hiszen minden titok az én titkom.
Hiszen nincsen új a nap alatt.
Hiszen Én újulok meg minden nappal,
És Én fogyok el a sápadó Holddal.

Sötét Mélységek!
Azt hittétek, hogy vakságotokban nem tárom fel emlékeim rönkjét?
Hogy nem lelem meg úttalan utjaitok között a kiutat?

Feltárult Mélységek!
Sohasem sem voltatok elzárva a Fénytől,
Lepecsételt sírjaitok árnyai, csak fényárnyak játékai.
Körmönfont hazugságaitok az Igazság pilléreinek délibábjai.

Mert Én, aki felismertem az Élet szentségtelenségét, tudom mi a Törvény.
Az Öröklét a mindenható Törvény, az Egyetlen, a többi törvénytelen, álom csupán.
Mert Én vagyok az, aki eljött és az, aki elment.
Én vagyok, aki nem tudja, mi a gyűlölet.
Én vagyok az Istened, a Szeretet.

Én vagyok Te, Én a Más, az Ugyanaz.

Én vagyok a feltárult titok.

 

2025. április 25.

 

Hazafelé félúton

 

Kékes szürke
Kesernyés füst gomolyog lassan
Vak
Éjből némán
Születő rőt hajnal keblében
Kelő Nap szikrázó fényében
Feltérdelő árnyak újra élni vágynak

Fekete bársony kesztyűs Halál
Mint kegyes doktor
Szent
Betegei között
Mint óra számlapján a mutató
Dunctos üveg alján rab bogár
Körbe jár
Alig bírja már
Majd' belehal
De nem halhat
Hisz' maga a Halál

Kissé odább valami bombákat dobál
Valaki
De az arca nem látszik
Arctalan tömeg vérzik
A semmi tart csak örökké
Elfogy a bomba meg az ember is

Megváltoztathatatlan megváltozhat
Feltámaszthatod a halottakat

 

Csillagok között hűséges kutyájával
Párban csalhatatlanul
Hazatéved
Tévedhetetlen
Csak
Ne álmodná mindig ugyanazt
A kalickamadár álmát

Igen

Csak ne

 

2025.V.2.

 

Örökbe adott magány

 

 

Kölcsön vett bánat szöszmötöl szívemben
Magányosan
Megőszült pókhálóban fennakadt bogár
Ként
Salétromot izzadó
Falnak szorítom ajkam
Némán
Csókolgatom valaha volt szerelmeim hűséges arányait

 

 

Kölcsön vett bánatom
Haza találtál hát üres szívembe
Hűtlen semmiért cserébe hűséges mindent
Elnyerve
Örök
Vesztesen földre borulsz

 

 

De hiába játszol velem kölcsön vett bánatom
Kősziklán kapaszkodó virágom
Tél szagot árasztó szívem dísze
Sokáig nem lehetsz
Te sem
Emlékszel már
Mi a szerelem
Átkozottjai
Tovább haldoklunk
Lelkes
Lelketlen
Világ kitaszítottjai
Lebetonozott holnap
Igazolatlan hiányzói
Végtelen menetben
Arccal arctalan tegnapok felé
Éjfél felé
Felmutatjuk piros lapunk

 

 

Jaj nekünk kölcsönvett bánat
Fojtogató emlék
Folyondár tekeredik
Lélegzik csöndben
Vak
Árny kapál
Vak domboldalon
Alkonyodik
Már
Nem látok
Semmit
Markolja
Lágyan karod
Karol át
Mindörökké
Örökbe adott magány

 

 

2025.IV.20.

 

 

Összeg

 

 A földi hatalomban fészkelő hét elem; összege gyötrelem per félelem.

 

2025.IV.25

 

Fehérnemű

 

Megakadt a szeme a fehérneműjén,
Ezer emlék kacsintott vissza belőle,
A bódító mámor másodperceit legyűrve
Szégyentelen a szekrény alá bújt.

 

A fehérnemű,
Szent szemfedő,
A szőnyegen,
Illetlenül,
Léhán,
Titkolózva,
Némán,
Átgázolok emlékeim szögesdrót akadályain,
És futok egy kört a ház körül,
Mint mindenki más,
Fehérneműben,
Majd lefordulok, észrevétlen,
A parki ösvényen, a félsötétben.

 

Félsz tőlem?
Ne félj, én is félek.

 

2025. május 7.

 

 

Shamadi

 

 

Elsősorban a rágódást, a rágást kell feladnom.
Csak nyelnem kell, a fényt,
Majd engednem, hogy a fény elnyeljen.

 

 

2025. május 7.

 

Menekülj a fény felé

 

Liba sorban rohannak vak
Nappalok
Eső verte fénytelen fények izzásában
Görcsös percek okádnak kérlelhetetlen másodperceket
Kimondhatatlan imákat mormognak
Magas szelek
Szelelnek megroskadt kéményekben
Korom ember kapaszkodik
Holdtalan éjjelek méhében arca füstös
Fényben izzik

Végtelen dobogás
Dobol süket éjeken reményvesztett
Makacs görcs húzza karóra varjaim árnyait
Kerengve örökké körbe körbe
Le mélyebbre kéklő mélységbe

Magasabbra vágyakozó szeleknek arccal
Nap felé sötét akarat cikázik behavazva

Magányos domboldal vak árnyait
Gazban tipródó tanácstalanság
Ki utat nem talál sem szavakat

Felém
Nem laknak emberek
Állatok
Ténferegnek könnyezve
Keresik gyilkosuk
Kivérezve
Aki már soha nem jő el

Menekülj délre
Öltözz fénybe

Morogják

Nem lankadva
Sohasem
Láttam mást csak fényes sötétet
Lenn vagy fenn
Teljesen mindegy
Ha vak vagyok
Amúgy is mindent láttam már

De egy még nem tiszta
Égre felszegezett varjú
Álmát meg kell fejtenem
Némák üvöltése felvésve arcomra
Hiába
Nem megyek sehova
Nem várnak
Karóval vagy öleléssel
Bucsuztatva tavaszom
Sárguló fű között
Elpihenve
Egy napon
Mindörökre

 

2025.IV.20.

 

 

Meztelen igazság

 

 

A meztelen igazság olyan, mint egy szépnek és vonzónak, még a legnagyobb jó indulattal sem nevezhető csupasz nő, illetve férfi. Nem igen kell senkinek.

 

2025. április 28.

 

 

Magányosan

 

 

Lábak rég elhalt zaja visszhangzik
Nyomban konok
Bármerre is járok
Majd valahol megállok
És némán felkiáltok
Árnyékom többé nem talány
Lerázhatatlan üldözőm vagy
Hűséges kutyám Magány

 

De talán nem is te üldözöl
Hanem én követlek
Konok
Háttal a jövőnek
Arccal a múló időnek
Mindennek,
A semminek.

 

 

2025.IV.30.

 

Hetedhét sehonnan

 

Hetedhét sehonnan,
Támad valahonnan,
Téridő sodrában,
Álom az álomban,

 

Fekete lyukában,
Önmaga magában,
Egyszerre teremtett,
Véget és kezdetet.

 

2025. május 12.

 

Érték

 

A Halál értékessé teszi az Életet.

 

2023.IV.24.

 

 

 

 

 

 

Oldal: Menekülj a fény felé
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2025 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat