Mesterséges Sötétség

"Versek"

 

 

"Arc" Poétika 

 

Az éjhez tartozom, a hajnali szélhez,
Rőt fény viharzó kedvűvé tett,
Beteg - társadalom, rabbá,
Világ - ketrec, rácsait rázó vaddá.

 

2024.Február.1.

 

 

Halálmegvető bátorsággal a csekmetesen keresztül

 

Varjú had széllel bélelt hozsannája,
Meleget hoz messzi délről,
Tengernyi távol, szétterül a reszkető légben,
Tépelődő, Keserű, rongyos füstben.

Ember-arcú szörnyetegek,
Soha véget nem érő úttalanok, rágják a Napot,
Éjszakák és nappalok
Idő darálóban, alaktatalan,
Masszává aszalódnak.

 

Lelketlen korcs,
Embertelen roncs
Gyilkos vagyok,
Én is,
Mint a többi
Belül üres, tántorgó, hús-szobor.

 

Komor
Kő agyamba, vas szívembe, sehogy sem fér bele,
Kár,
Túl élni bármi áron,
Bár,
Itt, ez a cél.

 

A Semminek oltárt rakni,
Tökalsót az ászra,
Nem igen lesz mit letenni,
Az asztalra,
Ha az életed a tét,
Ami nem sokat ér.

 

Hajnalodik

 

Halk sóhaj, ajkaim közt verdes,
Kedvem, elröppen az éji széllel, zúzmarás leheletével.

 

Vár a kávé,
Kábé ez a helyzet.

 

Most.

 

Összeterelem szökevény álmaim,
Kinyitom, homály ablakom,
Kiengedem őket, ki a fényre.
Gyengék, betegek, és hontalanok,
De szabadok.

 

Ablakom törölgetve,
Nézem a várost,
A fáradtan dülöngélő embereket, a koszos utcát,
Luxus batárokba zárkózott Mammon szolgáit,
Álszent arccal,
Gyár-rabszolga telepek, szuszogva, nyeldekelnek,
Telhetetlen
Pokoli bankok bilincsbe vernek,
Lassan megölnek,
Aprópénzre váltott drága idő, elpocsékolt tehetség vágóhídjai,
Tülkölnek, bőgnek,
Versenyt futva minden világi és nem evilági szörnyűséggel,
Értelmetlen és élettelen,
Iramba, irányba.

 

Elindulok én is.

Halálmegvető bátorsággal,
A csekmetesen keresztül, vissza ballagok az erdőbe.
Rőt vadak közé, ahová tartozom.

 

2024.I.31.

 

 

Sugaras-sügeres nap

 

 

3-4 kövérke sügér
A másik partszélben
Kinn a sekélyben
Álltunk a szélben
Hazafelé
A fényben
Csillogott a Zala
Kavicsok az úton mind
Sárba hullott drágakövek
A párától füstölgő réten, gémek

 

Te 10 lehettél
És én az apád
A szél
Lehelet könnyű
8 kilométer vár
Otthon a fojtogató magány
Mint üres sörös üveg úszik el az éj
Vele egy álom a folyón
Majd ring a Balatonon
Le a Sión
A jövőnk a múltam
Ölelj át
Ne sírj fiam

 

Ölyv a válladon
Kezed a vállamon
A rőt vadon
Integet időtlen
Ős öreg
Szélfutta kalapom
Két vakon eltévedt
A napon
Aznapon
Maréknyi idő
Piciny kincs
Többé nincs
A mélybe hullott
Elmúlott

 

2007.VIII.22.

 

 

Tántorgó fényesség

 

 Tántorgó fényesség fáj,

 Ahogy megérint,

 Hangtalan súg, megríkat,

 Csillog, némán előttem

 A horgosban, szótlan, a vén földúton.

 

 Álmaim közt kutat,

 Kabátom alatt matat,

 Súlytalan cirógat, csókolgat,

 Átkarol és én átkarolom.

 

 Jaj, tántorgó fényesség!

 Megtelt már könnyel a szemem,

 Szám sem oszt mást csak,

 Világtalan bölcsességet.

 

 Tapsolva rám ver a perc, kozmikus eső,

 Mint bőrkorbács.

 Álmaid közt elkallódtak álmaim, súgja.

 

 Én tántorgó fényességem,

 Nagy harcot vívtunk,

 Te meg én.

 Kínunk vízhangozza a múlt,

 A múlhatatlant, ami még meg sem született,

 És már el se jön.

 

 De nem baj.

 Árnyas, vén horgos, vár mindenkit és mindent,

Aki valaha is arra téved, vagy tévedett.

De nem igen téved,

Senkise,

Arra sohase.

 

2024.I.18.

 

Vak vándor

 

Közelgő éjben
Kóborló árnyak
Roskatag mélyben
Csöndesen járnak

Ki verte láncra az álmokat?
Ki kapcsolta fel a csillagokat?

Könnyező fényben
Magányos motoz
Havas öntésen
Vak vándor, botoz

Ki hazudta el a tegnapot?
Ki igérte meg a holnapot?

Olmozott csendben
Megáll a vándor
Örök sötétben
Fény-imát mormol

 

2024.I.8.

 

Mesterséges Sötétség

 

Nehéz elhinnem,

 Hazugságok Templomaival aládúcolt ég alatt,

Sírva és nevetve, dervis táncot lejtve,

Önként,

Hová süllyedhet,

Vezető és megvezetett,

Hazug és meghazudtolt.

 

Luxus Pokolban terpeszkedő, zsíros álmok,

Törvénytelen Hatalom ugatása, a Mesterséges Sötétségben,

 Hol mindenki áldozat,

Ugató és megugatott.

 

Pet palack tűz Prométheusza a TV-re mered,

 Sápadt, mű mosoly mögött, Csirke Farhát Operett díszletei,

Céllövölde emlék, kifejezéstelen szemű embriók,

Csonttá aszalódott pumi csörgeti láncát a ködben,

Lopott áram duruzsol a drótban, a média kloákájából ömlik,

A hazugság, a Mesterséges Sötétség,

Mint az Özön-szenny víz.

 

Nekem több pénzt, kell, mint neked.

A te pénzed is kell, mert amúgy az enyém.

Mindened kell, de a véleményed nem érdekel.

Te csak robotolj, majd én gondolkodom, helyetted.

Erre ne legyen gondod.

 

Mert megtanítottak engem túlélni,

Bűnben élni. A bűnben égni.

Hiába a minden, nincs más út.

 

Bár én sosem hittem,

Hogy van.

 

 Mert nem segít Krisztusod, félholtan a kereszten,

Nem érdekli, kínod.

Nem segít Krisztusod, félholtan a tömegben,

Nem érdekli, nyomorod.

Nem segít Krisztusod, félholtan a lövészárokban,

Nem érdekli, halálod.

Látod, nem segít Krisztusod.

 

De én a Pénz segíthetek.

 

Isten elmenekült, messzi égi tájakra,

Itt hagyott, téged és engem.

Mi legyen?

 

Költs el engem, ha már megteremtettél.

Végy magadnak szabadságot és hatalmat.

Más különben eladlak rabszolgának.

 

Higgy nekem,

Ne Isten Fiának higgy, aki csak 30 ezüstöt ér.

Én mindent megérek.

 

2023.január.23.

 

 

 Virágnak-világával

 

 

Szerettem volna mondani valamit
De csak hervadt virág
Galléromra ragadt hajnalfény félmosoly
Szórakozottan mélázott
Fogaim között fütyült a szél

 

Álmomban láttalak, ahogyan megcsókolsz
Oly édesen gyermekded, kérded
Csak virág vagy?

 

Elsősorban
Hónaljamból kivirágzott és átterjedt a szívemre,
Ütöttek - vertek, de nem tudta senki, elgorombítani vadvirágom, én világom.

 

Ez magános világ veszélyes

 

Ugyan, hagyd már Júdás,
Lehervadt csókom, meg ne ítéld.
Miért? Mert a tiéd.

 

2024.I.18.

 

Átkozottak Földje

Valaha, egy öregember mondta nekem:
- Fiam, hajózz, el messze!
Ott a távolban, megleled majd Szigeted, ahol boldog leszel.
De én a végtelen távlatoktól, megrettenve, megfordultam, és vissza hajóztam hozzátok, vissza az Átkozottak Földjére.
De holnap, neki indulok megint. A Szigetem vár.

 

2024. február 14.

 

 

Pár sor Andrisnak

 

Mint
Szikla, ha megroppan
Úgy küldött jelet szívem,
Hogy van.

Avaron heverő
Szeleket tekerő
Mivé leszel így magányodban?

Hallgat a föld
Hallgat az ég
Hallgat a mély
Hol jársz, remény?

Görnyedten rohan, vadul,
Ezüst Balaton jeges hátán
Fehér tajtékot korbácsol,
Vakít a szél
Ordítva fújja arcomba bús sirámait,
Az Ősz megsárgult,
Olvasatlan leveleit
És csak sír

De ti ne sírjatok,
Erősen bízzatok
Ahogyan én bízok

Csillagóceánra kifutó lélekhajóm
Olthatatlan szeretet tűz, kormányosom
Indulnom kell már
Atyám Háza vár

 

2023.XII.31.

 

 Pár szó Andrisnak #

 

Kopár mocsaras, majd temető,
Károgó varjak, szárnyas fényben,
Macskaköves, beton legelő,
Bús sóhajtozó, bolygó szélben

 

Testvér, beton, kő, sírok között,
Jábaság Földje, nyugszik itt lenn,
Mohos ágyadra, csontok között,
Nem dőlhetsz nyugton, a földben, nem.

 

 

2024. február 9.

 

 

Ringó a kórházban

 

 

Vadvirágok futnak,
Ágya körül,
Vadóc szél ablak zárral katakol,
Rozoga teste alkony órán,
Ismerős dallammal világol.

 

Keze áldást osztogat,
Szentségel, mint Próféta, vastrón- ágyáról,
Vakarék nép, gyors büfébe fut,
Jó messze a beteg szobától.

 

Kevés itt a levegő, és gyakori az elmenő,
Lebegő- futva fussak, vagy kushadjak?
Ágyam nem óv meg,
Nem nekem találták ki, hogy itt gunnyasszak.

 

Éjeket bearanyozó,
Álmokkal vakarózó,
Mesés halálod, itt megélheted.
Van felénk egy hely,
Kutyavilág- menhely,
Ismerős, ugye, vén korhely.

 

Mind a ketten betegek vagyunk,
Te Ringó, áldott, nagybeteg,
És én az ősz poéta, gyógyíthatatlan,
Szájhős-kimenős, agy beteg

 

 

2024.I.24

 

 

 Művész szerelme

 

Csend sziget után
Májfoltos utca
Ziháló köd-arc
Arcodba néz
Tündöklő jég kristály zuhatagban
Fürdik, majd aláhull
Teli Holdat ölelve
Hajnalig szeretkezve
Eszeveszett
Csendben sír
Majd inni kér

 

2024.I.5.

 

Mi

 

Összekoccanó percek,
Majd karon ragadnak,
S elmegyünk oda,
Hol csak ránk várnak.

 

Ott lesz majd mindenki,
Tartunk arccal nyugatnak,
Persze, csak te meg én,
Háttal a csillagoknak.

 

2024.I.26.

 

 -9

 

Áram kóros acél drótok sziszegnek,
Kínjukban,
Hideg rázta álmok,
Össze gömbölyödve várják a Napot.
Nesztelen
Léptekkel jön,
Fagyos kezével megérinti az ablakot,
-9 van, borzolja a csend az éjszaka fekete szőrét,
Mint egy jó kutya terpeszkedik az utcán, lustán.
A rések halkan súgnak, ha a szél kérezkedik be, fuvoláznak.
Meghitt csend és Chet Baker
Simogatják, ragasztgatják összetört szíved
Majdnem kész, de elijednek az álmok,
Amikor,
Az első helyi járat végig gázol a hajnal bíbor kárpitján.
Meghajolsz a fürdőszoba tükör előtt, -9 fokos szögben.
Véget ért az éjszakai előadás.

 

2024.I.11.

 

Rémálom Állam

 

Kormos gyárkémény füstfelhők,
Ődöngenek az ásító fekete űr határán,
Alant társadalomnak hazudott ember-rovar vágóhíd haldoklik.
A nyomor élén, ezer meg ezer felfuvalkodott élősködő lárva,
Rémálom Állam pöcéjének aranyozott deszkáján guggoló rém.
Undorodom ettől a pokoli helytől.
Hogy tudott idáig zülleni egy álom?
Gyilkosok és áldozatok mindenütt.
A gyilokra ítéltek tanácstalan hallgatnak csak, vagy körbe - körbe járnak tehetetlen, mint a mérgezett rágcsálók.
A többi kevés, az árnyékban kushad és prédára les.
Ez a civilizáció vége, az Emberiség, az Emberség halála.
Közel már a teljes pusztulás.
De pirkadat előtt legsötétebb az éjszaka. Hamarosan felébredek.

 

2024.02.14.

 

Blue Suede Shoes Szputnyik

 

 

Atomsiló ajtó csapkodós a mai este,
Végre, vége,
Hisz nincs rakéta egy darab se,
Navalnij Bátyuska elcsente

 

Putyin ólom párnája alól,
A kapcsolót meg,
Ellopta Lajka,
Partizán nevén, Űrkutya,
S azóta sem találja,
A KGB,
Csak a kék velúr cipőket,
Leplezte le,
A Vörös Téren, nagy csindarattával,
Amit Trump küldött el,
Over Sea Express SS,
Plusz Castro szivaros dobozát,
Che Guevara mambó kislemezeivel.

 

Stolichnaya vodka,
Mínusz 40 fokos zima,
Blue Suede Shoes Szputnyik,
Dalolják a veteránok,
Elő topognak maguktól,
A szekrényből,
A szeszfőzde - atom bunkerből,
A fasiszta hadifoglyok is,
Rózsaszín Tigriseken,
Komszomolszkaja Katonazenekar vetkőzik,
Jelcin extázisban,
Vezényel vigyorogva,
Táncol,
A mauzóleum linóleum padlóján,
Kissé tántorogva
Perkins Rock ’n’ Rolljára.

Boris Cár lábán,
Presley csoda fegyvere az utolsó bevetésre vár,
Hogy érezzék a Blue Soede Shoes Szputnyik erejét,
A Világbéke megóvása okán,
Ma este,
Boldogan kvászt vedelve,
Táncol az orosz Medve,

Ahogy a Napszél fütyül.

Nagy végre,
Vége,
A hideg meg a meleg háborúnak is.

2021.12.31.

 

 

 Vajon

 

 

Egyszer megfut a kéz
S vele a láb
De nem ugyanazon irányba
Az agy majd döbbenten nézi
A szemeken keresztül
És nem érti, hogy ki adta a parancsot.

 

 

2024. január 28.

 

 

 

Úgy fáj, ha a sötétség belez

 

 

Magány, roskatag
Percek,
Fogatlanul rág,
Perceg

 

Csönd
Elárvult valóság
Köszörül a diópántban
Ahogy az ajtó bevágódik
Vad
Huzatban
Sötét van

 

Úgy fáj, ha a sötétség belez

 

 

2023.I.1.

 

Hűség

 

Ágyamban
Holdfény- hűs-eső kavarog,
Bőrömön izzadság hidege,
Éretlen borostyánkövek deleje,
Álomba vesző ezüst fonálon játszik.
Lehunyt szemhéjaim mögött,
Álomködökön át, te jössz felém,
Lassan, lágyan mosolyogva,
Ha ide érsz, Kedvesem,
Kinyitom szemem.
De senki sincs mellettem.

 

2023.12.27.

 

Kín

Két fogaskerék közt őrlődöm,
Fájdalmasan kapaszkodva a fájdalomba.
Ismerem a gépészt,
Ő semmit sem tud a kínról,
Csak a fogaskerekekről,
Gondoskodik, hogy forogjanak.
Álmomban vissza kapcsoltam a szörnyeteget, amikor csöszmörögve leállt. A kínzás még nem tökéletes. De én nem hiába kínlódom.

 

2024.I.25.

 

 Halszagú szőke szél

Ó, Halszagú Szőke Szél,
Hová lettél? Elmentél?

Ne sírj hős szél, búgatta,
Kóbor szíved izzasztva,
Messze menők himnusza,
Szőke Szél lágy sóhaja.

Kőszikla.

Ne félj,
Remélj.

 

2023.I.11.

 

 Csór Bán beszédének részlete, amit Balhas Földön mondott:

 

"A rigó rúgja meg,
32% sötétség pont kapóra jön,
Sztálin is meg állt e szögben,
Ha megbotlott Hitlerben.
A pozitív nulláról nem is beszélve.
Ennyi? Nem, annyi?”

 

2024.I.25.

 

 

Jimbo

 

Igazat szóltál,
Mint fejvesztett próféta a Keresztelő.
Nukleáris színpad kohó méhében fortyogott, szentségtelen hangodon, az Ige.
THE END mondtad,
És a Szabadság nevében, megkeresztelted az extázisban vajúdó tömeget.
A Zenében újjá születve mentek haza.

 

 

2024.I.1.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Mesterséges Sötétség
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2024 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat