Magányos a sárguló Szívtörőn

"Szóképfestmények & versek"

 

 

Állampolgársága Idegen

 

 Senki nem beszél erről neked

 Csak én merem leírni

 Hogy idegen vagy

 

 Nem mondom, hogy nem tanulságos

 Otthon idegennek lenni

 Vagy nem lélek próbáló és lélek formáló

 Itthon idegenként élni

 De ha állampolgárságod idegen

 Az nem feltétlen intersztelláris

 Küldetés

 Tán pokoli vakvágány

 Amit lehet, hogy egy öreg bakter álmodott meg

 Egy kőszén rakáson

 Vakon

 Élete álmától

 Elvakultan

 

Világtalan

 Merengeni a reggeli kávéba

 Magányos

 Tükörben

 Kirakat előtt

 A tompuló fényben

 Kibetűzni az érthetetlen személyi adatokat

 Tanácstalan

 Keresni elveszett kezed

 Felsikoltani félelmetes magányban

 Elindulni amerre valaha mentünk

 Vagy mehettünk volna

 Álmodón

 

A kéklő messzeség forró leheletén

 Sodródik pár rongyos felhő

 Elhagyatott

 Hangulat

 Motoszkál a téren

 A kifosztott valóság

 Hurkolódik a nyakunkra

 Titkos nyelven sírunk

 Idegenek vagyunk

 Az idegenek között

 

 Kedvesem,

 Valahogy nem emlékszem a szemedre

 Tudom te sem emlékszel

 

 Már

 

Búcsúzunk ismét

 Elringatva egy szürke követ

 Ő a mi gyermekünk

 

2024.VIII.13.

 

 

Bagolyarcú fa

 

 Az Isten utolsója volt

 Kilógva a csillagok végtelen sorából

 Csendé vált szava visszhangzik

 Mindörökké messzi - távol

 

 Most is talán

 Magányos

 Esőben sír

 Kurrogó

 Madárhangon

 Sír

 Mezők fölött

 A folyó parton

 Ködök mögött

 Hold ragyogón

 

 Szólalj meg kedvesem

 Bagolyarcú fa

 Delejes minden álmom

 

 Bagolyarcú fa

 Delejes minden álmom

 Szólalj meg kedvesem

 Madárhangon

 

 Távolodom

 Egyre

 Távolodom

 

 2024.VII.26.

 

 

Az én korom

Mint nehéz kő húz le a mélybe,
És egyre mélyebbre,
A
Torz nehezék,
Elvadult vakvilág odvas testén,
Gomolygó sötétség,
Ember- állat-féreg kirágta bűnök,
Sárga Házában üvöltő kürtök,
Próféta,
Vagy,
Magányos eszement,
Magokat Vető, Vagdalkozó Szent,
Éj,
Hallom, ahogy
Felsír,
Kínjában,
A
Szél.

 

Telhetetlen – tehetetlen,
Gurognak tova,
Vakságukban, felfuvalkodva,
Törnek-zúznak,
Böszme testükkel,
Kitérdesedett lelkükkel,
Ördög Atya teremtményei,
Vakvilág istenei,
Bűn –
Nyálka csíkot húzva maguk után,
A semmi felé mászva sután,
Bemocskolva mindent,
Ami Igaz.

Szegény Világ!
Még szegényebb az Ember,
Ki gyáva önzőségében csak tűr,
Élete,
Álma,
Pénzzel kitömött végtelen űr,
Hiábavalóság pocsékba,
Pusztítására, pusztulásra.
Lesz elég,
Tán, még marad is,
Nyom,
Gaz,
Gyom,
Borzalom.
Ilyen az én korom.

2024. VI.17.

 

 

Amikor a Mama elment

 

Amikor a Mama elment,
Egész nap csak zuhogott,
Amikor a Mama elment,
Az ég mindent elmosott.

 

Elmosta, mint piszkos edényt, a Földet.

 

Az égadta eső szakadatlan cseppjei elmosták a könnyeket,
Lágy zajuk elnyomta a bömbölés hangját,
Ahogy a Föld siratta önmagát, elmosta, vég nélküli panaszát,
Végtelen sirámát,
Jajszavát.

 

Kegyetlenül…

 

Kegyetlenül meggyalázott az ember!
Kifosztott és bemocskolt!
Szakadj rám kozmikus eső, korbácsolj napszél!
Mosd le rólam a parazitát, arcom himlőfoltját!

 

Fiam, segíts túlélnem e rémálmot!

 

Jaj, Föld!
Mit keresek én e nyilvános Őrültek Házában?
Mi tévő legyek e Kozmikus Fegyházban?
Hogyan is segíthetnék neked,
Én ki nem vagyok több, mint egy hús testbe zárt Bukott Angyal?
Mond, hogyan segítsek hát drága Föld törött szárnyaimmal?

 

Hozz rám enyhet, fiam, vigasztalj meg bölcs szavaiddal!
Ne hagyj magamra közömbösök, bolondok, bűnözök és Szörnyetegek között!
Segíts!

 

Mert az én életem a te életed.
Az én szenvedésem a te szenvedésed.
Az én álmom a te álmod.
Az én halálom a te halálod.

 

Mama, mit szólsz mindehhez?
Látod-e Onnét ezt az őrületet, bűnt, amiben a Világunk fuldoklik?
Mama, érdekel ez egyáltalán valakit Odaát?
Mama, hallasz engem?
Mama…

 

Ne sír, Fiam!
Persze, hogy hallak.
És most jól figyelj arra, amit a csend szárnyai suhognak.

 

Kerekedj fel és hagyd magad mögött minden hívságod és mulandó kincsed,
Csak kicsiny bölcsességed és a meztelen szíved vidd magaddal.
Egészen a Szívtörőig menj, majd azon túl a Semmi Partjáig, ahol a Valami kezdődik,
Ott ülj le és várd meg míg megered az eső, akkor eljövök érted én.

 

Fiam, ne félj!

 

Amikor a Mama eljön,
Szakadni fog a Nagy Eső,
Amikor a Mama eljön,
Utolsóból lesz az első.

 

És csak szakad majd az eső,
Elmossa, mint piszkos edényt, a Földet,
Elmossa mind ezt az őrületet.

 

 

2024.VIII.1.

 

 

Haiku 11

 

Ó áldott szegénységem,
Oly gazdaggá tettél.

 

 

 Gyászba fúlt menyegző

 

 

Sírod most is gyönyörű,
Mint hajdan volt üde föld,
Emléked csillag könnyű,
Ha már fájni kezd a csönd.

 

Benne is sír a szívem,
Halálos táncban sebzőn,
Bennem is sír a szíved,
E gyászba fúlt menyegzőn.

 

Magam gyászolom sírva,
Szívem neked oly kedves,
Rőt réteken bolyongva,
Hol a magány verdes.

 

Csönd falakat húz az éj,
Pisla fényt mi oly kevés,
Reményt nyeldekel a mély,
Honnan nincs visszatérés.

 

 

2024. VIII.20.

 

Közös magány

 

Szél zörgette babérkoszorúval
Elvadult fejükön
Égbe majd a Mélybe húz a közös magány
Hínaras ingovány
Szörtyög, fröcsög
Elme háborodott ködök mögött
Úttalan koronás elmúlás
Halálugrás, szent búcsúzás
Vad szívünkbe szöget ütött
És antennaként mered
A kétségtelen kétség
Százezer rémség
A szörnyeteggé vedlett angyal
Búcsú szava, mondata
Menj, vagy inkább gyere velem
Szerelmem
Vége?

Igen.

 

2024. VII.24.

 

 

Másnaposan

 

 

Megdermedt csönd, álomfagyos,
Csontom zörgető, másnapos,
Kaparász beton falakon,
Homályszemű ablakomon.

 

Semmi ízű széllökés sír,
Szobám csöndje megvetett sír,
Porcica falka kóvályog,
Fénnyel bélelt csend imbolyog.

 

Kivert éjszaka rémei,
Eltévedt fény gyermekei,
Esőverte utcán jönnek,
Félálomban kísértenek.

 

 

2024. szeptember 26.

 

 

 14 Szóképfestmény

 

 1.Kép

 

Hát eljött
És csak úgy félresöpörte a tegnapot, majd odébb lökte a világom, mint egy guriga sajtot,
Aztán földbegyökerezett, mert visszatartotta egy madár sikolya,
Meg a kopár síkság áhítata,
De a hegy már döntött.

 

2.Kép

 

Azt hittem örökre elveszett, de csak elrejtőzött.
Kábulatban táncolt egy éven át,
Egészen karácsonyig.
Akkor megkérdezte: - Meg oldja-e szívem a szíved?
Őszintén, hallgatag, gunyorosan, biztosan?
Aztán éktelen köveket dobált a vízbe, majd az eget nézte, aztán rám meredt.

 

3.Kép

 

Sírva vonta vissza a gyönyörű hazugságot.
Nyomában a Múlt cammogott.
Csend és áhítat. - suttogta.
Ez már az éj temploma.
De a hangja remegett.
Nézd a falra felfutó árnyakat!
Hallgasd a ziháló szelet!

Érezd a remegő hajnali ködöt!
Ne gáncsold el a csosszanó jövendőt!
Támadj fel, mert letelt az idő!
Mert holnap eljő.
Ugye, te nem hiszed? – kérdezte,
Aztán sírva fakadt.

 

4.Kép

 

Lám elültettél.
Kihajt az utcára a göndör szél.
Levelemre pár görbe árnyék tekeredik.
Látod elültettél,
Szíved vérpiros cserepébe.
Törhetetlen, mondtad.
Tudom.

 

5.Kép

 

Olvad a jég.
Zuhog az ereszen az olvadék.
Ó, én szent Telem, én komor, kicsiny Istenem.
Imádkozom érettünk.

 

6.Kép

Vannak rajtam kívül is meteoritok?

 

 7.Kép

 

A part alatt egy üregben lakik.
Szava futó homok.
Karcsú örvénnyel perdül.
Hódol előtte a felkelő Nap.
Sodródó uszadék faág hajón úszik.
Csend öleli.
Őt szeretem.
Hűséges és erős, mint a halál.
Ez vagy te.
A másik énem.

 

8.Kép

 

Hajnali verőfény vakít.
Nem találom elkóborolt énem.
Szemem tükrében, borotvázó tükörben, fiók mélyén,
Nem találom.
Csak a borotvát.

 

 

9.Kép

 

Otthon.
Álmos kert.
Ásó, egy kapa.
Kutya.
Lobogó árnyékok.

Aranyló nyár.
Hófehér házunk,
Már láttam álmaimban.
Haza akarok menni.
Haza akarlak vinni.
Hová lettünk?
És mivé?

 

 

10.Kép

 

 

Elmúlt az éj.
Itt a hajnal.
Már nem félek.
Fűszálak között álmosan mosakodó hód anyó.
Gáton idefele a póznamadár rám kiáltott.
Rikács! Rikács!
Elég.
Fellobbant szívem kér bebocsájtást, hozzád Istennő, Farönk Anyám.
Vízcsobogás.

 

 11.Kép

 

 

Iszap, nyelj el.
Lassú szeretőm, iszap.
Ígérd meg, ha iszapágyadból kikelek, nem törik össze a szívem.
Iszap, félek.
Iszap, ne engedj el!
Ne adj kontár fény hóhér kezére!

 

 12.Kép

 

Megvirradt hát a rettenetes hajnal.
Ma más, mint tegnap.
A Halálgyár már dübörög.
Vége a jól megszokott szenvedésnek.
Valaki kopog.
Az Élet lesz az.
Ez az Ő világa.
De ki kér ide bebocsájtást?
Ki olyan gyáva?

 

13.Kép

 

Tűzzel tisztelgett, ahogy a hajnal elhamvadt,
De a szél felkapta és az ölembe dobta.
Azóta piciny erejével szeret,
De nap, mint nap erősödik,
Fáj.
Hópihe, így szeret! – sikította fülembe a szél magánkívül.
Megesküszöm,
Hogy holnap bezárom anyám sparheltjébe mindkettőt.

 

 

14.Kép

 

 Az éberség, hamvas érzés.

Fenn a kaszálón,
A vadul kék ég alatt,
Térdig harmatban,
Köd gomolyog.
Megtorpanó léptei csosszannak a hazafelé tartó időnek.
Érzem,
Ahogy nyomában a teres időtlenség ébredezik.
Minden harmatcseppben egy arc lakik.
Vadul kék ég alatt, örökzöld kaszáló.
Gyermekkorom Istennője,
Vigyél haza, madár röptű,
Én itt nem élhetek.
Sokáig.
Várok, ha kell.
Rád.

 

Csak még egyszer utoljára vigyél haza.

 

2024.IX.2.

 

 

Jazz

 

 

Hang szobrok és hang festmények,
Hangulatok, tűz, remények,
Csillagpor pecsétes kották,
Dallamos filozófiák.

 

Vadul zakatoló szívek,
Borostyán fényű hangszerek,
Testet öltött vándor álmok,
Ütemes kozmikus hangok.

 

Teremtés, önző pusztítás,
Földre lopott űr, hangképmás,
Isten búsong a sarokban,
Chet Bakert dúdol magában.

 

Jazz, elsüllyedt világ, szentség,
Mindenható hang, emberség,
Feltámad, majd újra meghal,
Mint minden álomkép vagy dal.

 

2024. augusztus 28.

 

 

A halott szilvafa

„Öreg szilvafánk emlékére”

 

 

Talán az alázuhanó fellegek sikolya,
Vagy a múló idő vég nélküli sírása,
Állított meg a derengő, éji úton tántorogva,
Bizonytalan, tapogatózva,
Mint ki először érint meg,
Majd jól hátba vág,
Ahogy az elszáradt szilvafa ága tudja,
Mert már tízezerszer gyakorolta,
Rajtam,
Irgalmasan,
Néha,
A görbe, sárga Hold delejes fénynél,
Fájdalmasan,
Legyökerezel,
Mozdulni sem bírsz,
Csak állsz meredten, némán,
A hunyorgó csillagok alatt,
Mint a halott szilvafa -
Akkor rádöbbensz, hogy te is meghalsz,
Mint az öreg szilvafa,
De majdnem biztosan, nem állva,
Hanem valami kórházban kínlódva,
Ekkor sírva fakadsz,
Ahogy az ég,
Az eső,
Kopogsz,
Egy nyitva hagyott ajtón,
Meggörnyedve emlékeid súlyától,
Imához kuporodsz,
A földön,
Három szem szilvát találsz,
Emlékbe,
Örökbe.

 

2024.IX.13.

 

 

Kozmika

 

 Ne félj tőlem halál.

 

 2024.VII.18.

 

 

Aki

 

Aki mindent kibírt,

Lakja ezt a sírt.

 

Én átkozott,
Papírvirág imáim füstölögve hullanak,
Mint,
Éjfekete pernye eső,
Lassuló, szélbe dőlő keringő,
Szélfutta tavak tükre alatt,
Tátogó halak, megátkoznak.

 

Holt térben mereng,
Ki más könnyébe fulladt,
Hisz,
Vastüdőnyi- lélegzete se maradt.

 

Sírj csak.

 

2024.VI.10.

 

 

Fenn egy csillag

 

 

Pár méterrel
A romlás virágai fölött
Szállnak örvénylő rajokban nyugatnak némán
De az arcuk nem látszik

 

Mosdó kagyló bölcsőben ring az álmok között
Árnyéka imbolyog a víztükrében némán
De az arca nem látszik

 

A szél suhogós esővel mosakodik
Fenn egy csillag űrbe kapaszkodik
Mindjárt hajnalodik

 

 

2024.IX.9.

 

 

Bűn - szúette hajó

 

Szárnyatlan sárguló másodpercek,
Penge éles fű között percegnek,
Tűzforró óráim porrá égnek,
Mint röntgen fényben izzó istenek.

Fáradt haldokló tájban,
Tántorgok hazafelé,
Vad, tengerkék homályban,
Felhő foszlik semmivé.

Fejem fölött semmi lóg,
Hasán bús ölyv vakarász,
Vele kerge szél nyafog,
Kóc hajamba markolász.

Szegény sárguló Zalám,
Befűtött hát az ember,
Bűn- szúette hajóján,
Jövőnk úszik el csendben.

 

2024. szeptember 5.

 

 

Kék zokniban zörög zöld sírásó álma

 

 

Látod, csöndre sem hallgat
Nyomorult
Nyikorgatja kapuját
Vak lába kelt lélek
Kék zokniban
Zörög zöld
Sírásó álma
Míg
Haza nem érek
Végleg
Tényleg

 

Sír

 

2024.IX.27.

 

Én bolond

 

Azt hittem, hogy köhögtek
Pedig csak a markukba röhögtek

 

Konyhapolitika rag

 

Száműzött
Napot is eladnák rabszolgának
Politikus konyhatündér
Vasa Ló tulajdonos férfiatlan
Nyihogva parlament- tönkrement
Ügetőpálya baszobán keresztül
Megközelíthetetlen és
Felejthetetlen jachtos
Dagály alvás maszturbálás
Emelkedett süllyedő valamin
Pedig, amúgy szimplán a semmin

 

Ez itt a törvény ezredikre
Mélységes undor
Felül pokol
Sír kajütben
Vak mélyen
Menny
Utána
Szenny

 

Néhány emberarcú patkány
Rágicsál és fertőz
Kukában lenn
Nálunk fenn
A
Világhatalom
Uradalom
A konyhában kezdődik és
Természetesen ott is
Végződik.

 

Tolvajlás & Hazudozás
Csak nálunk erény
Ázsia előszobájában
Hungarikum
Éjjeli edény
Tele töpörtyűvel
Szögesdrót kesztyűvel

Ingyen kolbász disznóölés
Kocavadász hurkatöltés
Minő dicső időtöltés

 

Jaj, te rozsdás bogrács
Dádá
Tömd csak elvtárs

 

2023.XI.4.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Magányos a sárguló Szívtörőn
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2025 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat