A vén Magány
Dalszövegek
A vén Magány
Pár barátom elhagyott már
És néhány leány is már másra vár
De hű barátom a vén Magány,
Bekukkant, ha éppen erre jár.
De ritkán jön ám egyedül,
Valami mindig előkerül,
Ami meghozza a kedvemet
Ami már-már elveszett.
Mert cigire gyújt velem,
Vagy egy vén dalt dúdol nekem
Töltök még egy pohárral,
Nincs nagy baj a vén Magánnyal.
Velem sír és velem nevet,
Ismeri jól a vicceimet
De ha nem jut már eszembe semmi,
Elkísér egy sört meginni.
Az ágyban unalmas,
A szex így nem túl izgalmas
De ha elvesztem a józan eszemet,
Nem fogja le a kezemet.
Mert cigire gyújt velem,
Vagy egy vén dalt dúdol nekem
Töltök még egy pohárral,
Nincs nagy baj a vén Magánnyal.
Amióta mellettem vagy,
Szívemben enged a fagy,
De meglehet, hogy holnap már,
A hű Magány majd újra vár.
S majd cigire gyújt velem,
És egy vén dalt dúdol nekem
Töltök még egy pohárral,
Nincs nagy baj a vén Magánnyal.
Fagép
Fagép, ha szakajt bőrszíjat,
Elborult idő nyel egyet ez alatt,
Neki egy fényév olyan csupán,
Mint egy könnycsepp a szerelmem arcán,
Semmiség talán.
A bérbevett szeretőm lúdtoll simogatása,
Órámban az idő, őrjítő nyikorgása,
Az eső a homály-ablakon túl,
Ahogy lágyan az öreg padra lehull
És kinn bealkonyul.
Még mindig elönt a meleg...
Még mindig elönt a meleg,
Ha megállok az utcán,
Ahol átment a kedvesem,
Esőben a zebrán.
Még mindig elönt a meleg,
És eltűnődöm némán,
Tovatűnt kedvesem,
Sosem múló nyomán.
Ágrólszakadt
Földet rá!
Így szólt a Kövér.
Csont reccsent,
Sírjára!
Ennyit a látvány is megér.
Pénz csörrent.
Gyorsan halt,
Nem dőltek le a falak,
Csak a Mély böffent,
Szürke tetem,
Hisz”ez egy ágrólszakadt.
A vér lecsöppent.
Bár ordítottam ellene,
Nem tagadom,
Tudta, hogy fel nem támadhat,
Nem támasztotta keresztjét,
Égi hatalom.
Csak azt akartam mondani…
Csak azt akartam mondani,
Neked utoljára,
Hogy elsodorta a szívemet
Vak idő tenger árja.
Csak ezt akartam mondani utoljára,
Csak ezt akartam mondani neked.
Csak azt akartam mondani,
Neked utoljára,
Hogy megfojtotta a szívemet
Az éj magánya,
Csak ezt akartam mondani utoljára,
Csak ezt akartam mondani neked.
Csak azt akartam mondani,
Neked utoljára,
Hogy elnyelte az arcodat
A múlt homálya,
Csak ezt akartam mondani utoljára,
Csak ezt akartam mondani neked.
Az Ég legyen veled
Én kedvesem
Az Ég legyen veled
Én kedvesem
Szőke Rock”n”Roll
Az idő tudom pénz
De hidd, el megvehetném,
Mert éppen állni látszik,
Hisz”az ital elkábít.
Emlékszem a tegnapi nőre,
Szőke volt és szép
És eljött velem végre,
De nem tette a lábait szét.
Gyomromban egy üveg ginnel,
Elégedett”kábulok,
Coca Cola Hamburgerrel,
A pincérre csak tátogok.
Hogy ki küldte ezt a szart?
A hányinger kerülget,
A Szőke ott áll a pultnál és
Mosolyogva integet.
Zoknimban egy köteg pénzzel,
A külvárosban bújdoklom,
Nyomomban a szőke nővel,
A szavaira gondolok.
Hogy:
Jó férj lehetnél,
Sok pénzt keresnél,
Nagy házat vehetnél,
És csak engem szeretnél!
Micsoda?
Ja!
Hogy jó férj lehetnék,
Sok pénzt keresnék,
Meg is szakadhatnék,
Bele is pusztulnék.
A Sikátor Kocsma balladája
Gyere a Sikátorba le,
Ahol, senki se vár,
Csak a vén Kivert Kutya,
Na meg a Jómadár.
Ott lenni, nagyon sötét,
Az ember semmit se lát,
Hát fogd a zseblámpádat,
Vagy épp a kutyafarkát.
Mert nálunk a Sikátorban
Nappal is éjszaka van,
Nálunk a Sikátorban,
Vak vezet világtalant.
A Sikátorban, lenn,
A jókép nem nagy szám,
A kutyából szalonna lesz,
De inkább tartom a szám.
De mégsem tartom a szám,
Mert a végén híre megy,
Hogy koldus vagy, király vagy,
Nálunk az egyre megy.
Mert nálunk a Sikátorban
Nappal is éjszaka van,
Nálunk a Sikátorban,
Vak vezet világtalant.
Térdre és áldozzál,
Itt minden nő egy szent kép,
Ma éjjel a Menybe mennek
Hát tarts velük mindenképp.
Gyere a Sikátorba le,
Vár ránk a Mennyország,
A Madámnak kézcsókom,
A kalapom itt hagyom.
Mert nálunk a Sikátorban
Nappal is éjszaka van,
Nálunk a Sikátorban,
Vak vezet világtalant.
A Sikátorban lenn,
Aki elment, az is itt van,
Megláthatod arcát,
Egy pohár italban.
Vagy
Meghallhatod hangját,
Egy vén bluesban.
A Sikátorban lenn,
Mindenki itt van,
Aki csak számít,
A városunkban.
Gyere a kocsmára, rá,
Éld a füstös poklot,
A dámának kézcsókom,
Dobja a tökfilkót.
2021.Ősz.
A könnyeimen keresztül…
A könnyeimen keresztül,
Kékebb az ég.
Elment a szerelmem,
Messze jár rég.
De ébren azt álmodom,
Hogy szeret még,
A könnyeimen keresztül,
Kékebb az ég.
Tudom, az én hibám,
Mert én engedtem el.
De itt se pénz, se meló,
Innen menni kell
Szemében egy könnycsepp,
Csillog, ég,
Angol ország felett,
Kékebb az ég.
Nézem, a szobám ablakából,
Nézem, a messzeség, ahogy lángol
És vár reám, mint egy induló hajó,
Majd elnyel, mint egy parttalan folyó.
Éppen egy éve múlt,
Hogy elment már,
Néha egy SMS, egy levél vár,
A sorok közt a szerelem
Izzik még,
De úgy félek,
Hogy kioltja lángját,
A magány, a messzeség.
Az idő nem múlik el
Nyomtalan,
Néha, úgy érzem,
Hogy igazságtalan,
A távolság megöli
A szerelmet még,
És ilyenkor a világ felett,
Sírni kezd az ég.
Nézem a szobám ablakából,
Nézem a messzeség, ahogy lángol
És vár reám, mint egy induló hajó,
Majd elnyel, mint egy parttalan folyó.
Aztán egy őszi nap,
Nem talál már,
Elment a fiú,
Rég messze jár,
Szívében a szerelem
Kihunyt rég,
De álmaiban
Gyakran, kék az ég.
Ezen az éjszakán
Ezen az éjszakán úgy ölelj át,
Gyere, gyógyítsd meg a szívem,
Hisz”oly”sokat várt te rád
Mutasd meg,
Hogy milyen erős egy lány!
Úgy ölelj, ezen az éjszakán.
Ezen az éjszakán, gyere, koccintsál!
Ne fordulj el Testvér,
Inkább igyál!
Ne dolgozz, most kérlek,
A Világ baján!
Koccintsunk, ezen az éjszakán.
Ezen az éjszakán, kérlek, ne sírjál!
Gyere, ülj ide mellém, húgom,
És mosolyogjál!
Ne könnyezz, most kérlek,
A szíved bánatán,
Felejtsünk ezen az éjszakán!
De mondhatja a Mama,
A sok jó cimbora,
Hogy vigyázz srác!
Ne légy heves, légy türelmes,
De nem!
Nem ezen az éjszakán!
Ezen az éjszakán, nem alhatok,
Nyugton ülni én,
Nem bírok,
Remélem, hogy megáld az Isten,
Öröm ér, nem kár,
Úgy mint ezen az éjszakán.
Hello föld, hello ég.
Hello föld, hello ég,
Nézd, hogy sárgul a zöld,
Ahogy sápad a fény.
Hello föld, hello ég.
Csak tévedtem volna
El zöld rétek ölén,
Csak süllyedtem volna
El zord örvény mélyén,
Csak hamvadtam volna
El víg napok tüzén,
Csak hajóztam volna
El bús álmok révjén.
Viszlát, föld, viszlát, ég,
Nézd, hogy ásít az űr,
Ahogy hallgat a mély.
Viszlát, föld, viszlát ég.
2017.szeptember.3-4
Mennyit ér a szerelem?
Feltámadt a szél
S közel a vihar
Az országúton
Vándorol egy lány
Nem rettenti el
Se szél se vihar,
Mert a szívében
A szerelem fáj.
A messzeség kékjében,
Egy esőcsepp ízében,
Ég a vágy
Hegyen - völgyön át
Vágtat már a szél,
Vad vihar tépi
A felhők szakállát.
Lezuhan az ég
De a lány nem fél,
Csak vándorol és
Követi párját.
A messzeség kékjében,
Egy esőcsepp ízében,
Ég a vágy.
Valaki mondja meg nekem,
Hogy mennyit ér a szerelem,
Annyit, mint az életem,
Ennyit ér a szerelem,
Higgy nekem, kedvesem.
2020 VII.
Szabadság íze
Lassan véget ér az éj,
Úgy hívogat a fény,
S az ágyamon fekszem én,
A szívem tűzben ég,
Mondd, mire várok még,
Hisz" indulnom kéne már rég.
Elmúlt hát az éj,
Hisz" erre vártam rég,
Hogy szabad legyek én,
Elfúj majd a szél,
S meggyógyít a fény,
De te csak kedvesem, jó legyél.
Mert még ma elmegyek.
Az Ég legyen veled.
Mert még ma elmegyek.
Isten veled.
Nem tűröm tovább,
Ezt a rabigát,
Nem kell se rang, se pénz,
Pedig én úgy szerettelek,
De tartsd meg a szívedet,
Mert szolga az nem leszek én.
Mert még ma elmegyek.
Az Ég legyen veled.
Mert még ma elmegyek.
Isten veled.
Nem tűröm tovább,
Ezt a rabigát,
Nem kell se rang, se pénz,
Elmegyek oda, ahol nincs ilyen sötét,
Ahol még érzem a szabadság ízét.
1999