Jaldabót Világa

"szófestmények & versek"

 

E.A.P. Szókép-festő, Őr-Szellem Madarához

 

Szederjes ajkaim közt
Csönd ropog
Rozsdás nappalok
Vörhenyes ölén
Madarak nyikorognak
Szememben
Lelkem árja
Homály
Láthatáron
Kéklik a holnap

Leégett az utolsó cigaretta is
Mint könnyű füst száll el vele
Életem
Sistergőn
Mennykő haragom
Álmom
Végtelen

Szintelen
Élet kérezkedik vakkeretbe
Dől le ma a tegnap mellé
A réten
Az égen
Csend
Rikácsol

Őr- Szellem Madaram

Szerelmem
Váljunk el szelíden
Békében

Vijjogó
Haldokló
Árnyékod-árnyékom ölelve
Sírok én is
Szerelmem
De még is
Utoljára
Szárnyra fel!
Repülj velem el!

Madaram
Ma délben útra kelünk
Szent utolsó óránkban
Lobbos szélnek feszülünk
Új ünneplő ruhánkban
Fogadja be föld a viseletes régit
Felöltöttük már az égit

Gyere
Szárnyaljunk
Izzón
Izzó
Csillag ködökön át
Haza

 

2024. április 17.

 

Az én bluesom

 

Hey,
Kutyaharapás szőrivel,
Vén- Rosszcsont Hold még megismer,
A kocsma ajtón dől ki a füst,
Az éj forr, mint pokoli üst,
A holdfény megkoszorúz,
És akkor megszólal bennem a blues.

 

Égbe törő álmaim,
Kínzómester vágyaim,
A Művészet Részeg Angyala,
Velem sír egész éjszaka.
Minden pohár itallal,
Alkut kötök a Pokollal,
A csont részeg őrangyalom,
Mit bánja, ha feladom,
Aztán megáld és megkoszorúz,
És akkor felemel a blues.

 

Mereng egy nő a sarokban,
Egyedül a homályban,
Ölében a Magány ül,
S engem néz rendületlenül.
Mint egy fakó álomban,
Utazok bús, egymagadban,
A pincér szól és megérint,
-Küldtek neked egy féldecit,
Egy szemsugár megkoszorúz
És akkor megérint a blues.

 

Mond,
Hová lett, ami elmúlt?
A szerelem már megfakult?
Megölnek a hétköznapok?
Feltámadnék, de nem bírok.
A magány életfogytiglan,
Itt liheg a nyomomban.
Én egy Átutazó vagyok,
A Földön csak átutazok,
Nézd, a hajnal megkoszorúz,
S akkor rádöbbensz, hogy az életed blues.

 

Hey,
Kutyaharapás szőrivel,
A Vén Patás még megismer,
A kocsma ajtón dönget a Nap,
Puhán a húsomba harap,
A napfény megkoszorúz,
Aztán haza kísér a blues.

 

2024. május 2.

 

Holló Fa

 

Kiszikkadt tenger árok,

Ablakomból

Lelógó

Lelkek vesztőhelye,

Beton sikoly,

Kinn lóg

Szülővárosom bele.

 

Nem állom tovább, vak álom marta menedék, ösvény görcseit.

 

Hatalomvágy, igen -nem, szex,

Más állati-ember alkatrészek,

Szirén haja, bájos igézet,

Rozsdálló vaskeresztek,

Sztálingrád kertjei alatt,

Elég az elég,

Lángol, és ég,

Tigris páncélos páncél-termek pénz pöcéje,

Nem tágít az iszonyat,

Egyedül maradt,

Az

Ember rágta ember.

 

Többé nem érek haza

Mert lángol a Holló Fa.

.

Alszik, mint bogár a gyűszűben,

Mint,

Vak, álma vesztett nyomorult,

De előbb ér haza,

Mint te elborult ég alatt

Hányódó tébolyult,

Magam

 

2024.V.8.

 

 

Nyom

 

 

Villonnak nyoma veszett útközben,
De én megtaláltam,
Hazafelé, kódorgó,
Zalácska tükrében.

 

 

2024. május 14.

 

 

 

 Utolsó úttalan

 

 

Tudom
Lassú vonat
Nem visz haza
Akinek nem volt otthona
Nem tudja mi
Esetleg ki
Zuhantában az ablakon
Hogyan tovább
A perc távolodik vagy közeleg

 

Könnyek az esőben
Utolsó úttalan
Legvégül
A
Boldogság haza siet
Előtte a magány
Átölel és megöl

 

Fázom

 

2024. május 13.

 

 

 

Talán virágokkal

 

 Talán a virágokkal,

 Kellett volna elkezdeni,

 Vad mezők cséplését,

 Kóbor ködök fölött, hajnalban,

 Teremteni rendületlen,

 Ámenek helyett, egyetlen kiáltásban

 Összeforrni veled,

 Amíg nem késő,

 Ködlő eső.

 

2024.V.8.

 

 

 

Hontalan, úttalan

 

 Hontalan, úttalan,

Vándorlok céltalan,

Holdfényes, homályban,

Eltévedt, egymagam.

 

 

2034.V.17.

 

 

 Halódó Idő Gyermekei

 

 

Kihűlő szívek fagyában
Megzúzódott Nap
Hal fejekkel bevetett ágyam
Pókhálós
Mellemhez szorított meztelen fal
Magányos
Mint mi
Halódó Idő Gyermekei

 

Mindörökké és soha többé

 

 2024.IV.2.

 

 

Szerelem- Titok

 

 

Te vagy a Csend -
Magány
A Néma
Követő Árnyék
A fojtogató Félelem
A Gyanús
Vad Végtelen
A Hiányzó Láncszem
Szerelem

 

Ne fedd fel magad
Soha
Ne árulj el,
Még ha fáj is
Szerelem izzásod
Borzongató csillag sugárzásod
Mi haldokló szívére hull,
Csendben
Maradj a titkok titka nekem
Szerelmem

 

 

2024. április 7.

 

Nukleáris Tél

 

Baljós-erő förgeteg

Görget beteg bűnöket

Vérszagú szél lengedez

Halál eső permetez

 

Elégtek hát a hősök

Velük a nagy gőgösök

Világ-harctér csendes már

Madár rebben, messze száll

 

Nukleáris vész Tele

Fészket rakott a Földre

Világ tojás néma rom

Arcán fagyos borzalom.

 

Vészjós-erő förgeteg

Pörget régmúlt időket

Sötét eső permetez

Könnyeivel megkövez

 

2024. április 22.

 

Gyászmadár dal

 

Fekete tollakon
Csillogó köd
Villanyoszlopon
Mocorgó csönd

Vagy

Fekete tollakon
Fekete köd
Fekete oszlopon
Fekete csönd

Vagyok

 

2024.IV.23.

 

Rovarember

 

Fogcsikorgató, rőt hajnal,
Kóbor álmokat terelő,
Csörtet, ágtördelő zajjal,
Ölén ásít a temető.

 

Bádog szörnyetegek hada,
Bőgve cipeli lelencét,
Gyalogos népek hordája,
Hurcolja hústest ketrecét.

 

Könyvtárnyi könyv, kék-penészes,
Pénzkötegek mocsarában,
Bús enyészet bűze mérges,
Rovarember világában.

 

Poklot teremt ki pokoli,
Mélyen Lenn csak a bűnt látta,
Világpoklot teremteni,
Szent Bűn a jövő stigmája.

 

Vakos én, az éntől nem lát,
Csak magát nézi, oly beteg,
A Másra ásít, csak rá tát,
Bűnben él, nagy vígan fetreng,

 

Szakadék felé, bősz lohol,
Megrontó, ember, megrontott,
Háború lángja világol,
Rakja tüzét az átkozott.

 

Hogy mi lesz, a sorsunk, rovar?
Kő, növény, állat érzi már,
Planetáris üzemzavar,
Kihalunk, értetünk nem lesz kár.

 

Csont nyikorgató bús hajnal,
Beteg álmokat vesszőző,
Rozsdás, hervadt művirággal,
Vár ránk az atomtemető.

 

 2023.III.29.

 

Zuhanó repülés

 

Szegényebben
még a koldusnál is
ki hazafelé
Földi Poklon át
üres kézzel
szórja mérhetetlen idő kincseit
szét
kócolódott
karmos szárnyaim
zuhanó repülése
hanyatló bölcsességem
csak madár röptű illanás
semmi más
egy másodpercnyi villanás
A Világéjben
Itt lenn a Mélyben
Követem hát az árnyakat
az elsuhanó álmokat

 

2024.VI.30.

 

 

Szfinx

 

 Áldott

 ki éj homokja alól tör elő

 lélekölő

 rémálmait

 vakos

 gyötrelem piócáit

 maga után hagyva

 végleg

 feltámad

 Napba fordul

 tündököl

 mert újra él

 

 Halál, hol a te hatalmad?

 

 2024.07.02.

 

 

Enuma elis

 

 

Ős Semmi partján,
Néma csönd bogoz,
Valami álmán,
Istenke motoz.

 

 

Tűz hangon kántál,
Semmibe zendül,
Zajló idő el száll,
Most úgy legvégül.

 

 

Tág, teres, idő,
Csönd fénye lüktet,
Vízhangzó erő,
Semmibe süllyed.

 

 

2023.06.22.

 

 

 

Villon nyoma

 

Villonnak nyoma veszett útközben,
De én megleltem,
Hazafelé, kódorgó,
Zalácska tükrében.

 

2024. május 14.

 

 Hullámzó fűtengerben járok álmaimban

 

 

Fűzöld Óceán, égi vize füröszti,
Testemet, lelkemet,
Hullámverésében,
Izzó zöld könnyeimnek,
Gyógyítom az elsuhanó beteg tájat,
Ölyvek röppályáján szitálva,
Fenséges,
Zala rét, Rába rét, Mura rét- öntés,
Zöld szívem már az övék.

 

Régmúlt és eljövendő Zöld Félistenek sarja,
Gyermekként megejtett a Szent Zöld,
Bár nem vagyok áldott nő,
De terhes vagyok a Zöld Isten érintésétől.

 

Megigézett a Szent Zöld,
Hogy Őt szolgáljam mindörökké,
Beton rengetegben zöldüljek,
Örökzöld álmok,
Zöld versek sarjadjanak nyomban.

 

De nem én vagyok sem a kezdet sem a vég,
Csak kicsiny Zöld Próféta,
Hajtása a Nagy Zöldségnek,
Ki egy ködös hajnalon visszafoglalja a Földet,
Amit az Ember gonosz önzőségében fél holttá tett.

 

Hullámzó fűtengerben járok álmaimban.

 

 

2024. június 3.

 

 

 Film

 

És csak
Fába szorult sóhaj visszhangzik
Lenn a Csend Zárvány Völgyben
Nem múló néma fájdalom kiállítás
Az egész táj,
Ami fáj
Néhány milliárd
Világtalannak
Pár félsüketnek, félvaknak
Akiket rossz sorsuk idesodort
Szenvedni lankadatlan
Lakatlannak tűnő
Értelmetlen tünemény
Rémálom világ
Világtalan angyala
Piszkos fehér szárnyán.

Érkeztünk

És most ünnepeljük meg
Hogy nincs vaksötét még
Pislákol a fény
Tehát van remény

Tovább
Pereg a film
Nem Isten az alkotó
És ez jól látszik a forgatókönyvön
A színészeken
Aztán egyszer csak vége az egésznek
Ha tetszett, ha nem, a jegy nem vissza váltható
És újabb sem vásárolható

Fújolás
Fogcsikorgatás
Néhol halovány taps
Majd az egész balra el
Újabb film kerül a Gépbe

 

2024.III.31.

 

Kis-Szemenyei Öreg Kocsma

 

Rommá lett vén kocsma,
Salétromos falait verdeső csönd,
Szikrákat vet a sötétben,
Ahogy a falnak támaszkodva álmodsz,
Magány.

Valaha itt víg és bölcs népek mulatták az időt pohárral kezükben,
Helyes és illő szavakkal dicsérték az Istent és az életet.
Koccintottak majd kemény kézfogással elbúcsúztak.
Most, ahogy a málladozó, meztelen falakat elnézem, örökre.
Elmentek tehát.
Mi maradt? Mi emlékeztet a régmúlt idők nemes egyszerűségére, bájára?
Talán a lelkemben lakozó derű, meg kicsiny bölcsesség a szívemben.
Az Idő Folyója folyik tovább.
Parttalan.

2024. április 1.

 

Lajka kutya álma

 

Lehetett volna, de nem lett

Tudod
Isten szelíd
Napszéllel vakargatja
Sáros
Földtől messze szakadt, halott Lajka kutya bundáját

Űr bolhák infrahangon percegnek

Ég veled öreg harcos Lajka
Szép álmokat
Űrkutyám

Álmodd azt,
hogy,
Sajtból van a Hold
Ceres darált húsból
Jupiter egy csíkos- piros gumilabda

Aludj csak
Ha felébredsz, játszunk sokat
Nagyon sokat
Megígérem

Csak te meg én

2024.III.30.

 

Séta a Földön.

 

Sáros úttalan vezet át az Álmok Mezején,
Elbotolva minduntalan, a bucskázó színes szélben,
Mire az Öreg Házhoz érsz, már alkonyodik.

Itt nem paktált le a fogyó idő, a meggörbült térrel,
A félbe vágott vén fenyő árnyéka mutatja hűen a kaput,
A kulcsot a zárban találod.

Kerberosz, a fekete kutya eléd jön,
Rangodhoz méltóan üdvözöl és megugat,
Mutatja neked az utat, a rabul esett lelkekhez vezet,
Akiknek otthona, a te otthonod volt valaha.

Ez már az ő világunk.
Íme, a Föld, - suttogod,
Amit élhetetlenné tett a Korcs, ki magának és neked az hazudja, hogy ő az Ember.
Én te nem hiszel neki.

Sáros úttalan vezet át az Álmok Mezején,
Elbotolva minduntalan, a kelő Hold fényében,
Amire haza érsz, már hajnalodik.

2024.VI.3.

 

 

 

 

Oldal: Jaldabót Világa
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2025 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat