Farkastemető

"Versek"

 

Farkas Temető

 

Ember szag-por lepi,

A vén mocsár erdőt,

Haragvó szél tépi,

A meggörnyedt fenyőt.

 

Magányos kóborlok,

Én, átkozott ordas,

Bús szűkölve morgok,

Vén, agyaras borzas.

 

Lelkemben mély vonyít,

Halvány csillag pislog,

Pofámba éj ordít,

Vihar dühe zokog.

 

Csönd vackomba vágyom,

Lerágott csont időm,

Megvívtad hús, harcom,

Felfaltad vad erőm.

 

Hű farkas Temető,

Csontjaim bujtató,

Szabad szél, üvöltő,

Fajtáját sirató.

 

Messzi távol hívat,

Delejes Hold Isten,

Nyomomban eb vizslat,

Nyamvadt, nyomom sincsen.

 

2023. augusztus 16.

 

Visszhangzó hegyek

Csendben lépdel vak ködön át
Ólomos szélben zilált haja
Sötét arccal éjszaka tát
Csillag porban fürdik arca

Leskel csillag fénylyukon át
Bokros csendben dobban szava
Visszhangozó hegyeket lát
Lába viszi konok arra

Messze távol vad tájon át
Kormos mélyben búsong, haza
Mérhetetlen ködlő falát
Ostromolja vándor dala

2023. szeptember 14.

 

 

A csillag

 

Szomorúság lengi be
A bús, elkínzott tájat
Könnyet csal a szemembe
Messze nyüszít egy állat

 

A sötétség, mint lepel
Fekete füst terpeszkedik
Körülfon, lassan elnyel
Fáj, ahogy esteledik

 

Kín itt az emberélet
Százszor halsz meg nem egyszer
Önzés, Közöny, gyűlölet
Csontig mar, mint a vegyszer

 

Embertelen vagy ember
Megvesztél, mint vak dúvad
Bűneid, mint a tenger
Világunk belefullad

 

Leszállt már a sötétség
Éj barlangja nyomasztó
Vészjósló feketeség
Vasmarka fojtogató

 

Bűnbe fúlt a jó remény
A csend mély akár a kút
Nő a sötét, fogy a fény
Vakon nincs többé kiút

Én látom a csillagot
Szent, vészhozó fénykövet
Özönvizel gyógyítót
Ki elmossa bűneinket

2023. augusztus 22.

 

 

A Fény Hona

 

 Ködbe fulladt hajó

 Úszik magányosan

 Viszi a vén folyó

 Nézem szomorúan

 

 Már csak én ülök itt

 Fél álomban mélán

 És várok valakit

 Hűségesen árván

 

 De nem jön senki sem

 Csak az Ősz mocorog

 Az árnyas öntésen

 Ködpára gomolyog

 

 Mert búcsúzik a Nyár

 Nyomában a szél fut

 Már távol Délen jár

 Utána porzik az út

 

 Gyere velem, fiam

 Szól szívemben a Nyár

 Utad az én utam

 Ránk a Fény Hona vár

 

 Morajlik boromban

 Hív a hullámverés

 Oda megyek, honnan

 Már nincs visszatérés

 

 2023. augusztus 25.

 

Ásó nélkül

 

A költő mélyre ás, miközben az égbe tör.

 

 

Fényes nappal sötétség

 

Nincsen már nagy fényesség
Közelít a sötétség
Belém vájja karmait
Rám olvassa átkait

 

Magányosan vándorlok
Folyó partján megállok
Szélbe szórom könnyeim
Elégetem kincseim

 

Sötétség
Nincsen már nagy fényesség
Utol ér a sötétség
Rám aggatja szárnyait
Megsiratom álmait

 

2023. szeptember 21.

 

 

Halak

 

Nyomomba szegődtek
Elhaló szavak
Iszamós ég alatt
Semmi sem maradt
Ugyanaz

 

Arcomba nevettek
Tátogó halak
Iszapos jég alatt
Horogra akadt
Angyalok

 

Meghalok

 

Zöld fűben, poros nádban
Holló arcú szakadásban
Megéledek majd másban
Gőte úszta jó forrásban

 

2023. október 4.

 

 

Homo Monstrum

 

Vörhenyes Hold lángra gyújt
Éj-evő zord fényesőt
Siratja vak kiárult
Romjába dőlt jövendőt

 

Mert elégtek a szavak
Hamuja tél-lélegzet
Elvéreztek a vadak
Nyomukban dús enyészet

 

Mert senki nincs ki gyújtna
Fényeket vak sötétben
Senki sincs, ki zúgatna
Széllel szent szót mérgében

 

De valaki mégis jön
Hátrább löki az embert
Mert kiitta odafönn
Istentelen bűn-kelyhet

 

Nem lesz többé csak sötét
Még sötétebb közeleg
Ember szopja majd vérét
Bűnös kéjben ég, fetreng

 

Önzőség pénz háború
Torz isten mind agybeteg
Embertelen mosolyú
Homo Monstrum, szörnyeteg

 

2023. szeptember 28.

 

 

 

Hétfő hajnal

Ragyogó fény hajú hajnal
Konyhámban tébláboló
Vasárnap mély sóhajjal
Küszöbön búcsúzkodó

Füstízű bágyadt Hétfő
Vízszínű vagy színetlen
Vagy csak szégyenlős ékkő
Fény tükrében meztelen

2023. augusztus 29.

 

Nagy Tél jövel

Őszi napok járnak
Árnyak imbolyognak
Kimarjult az idő
Hallgat, mint néma kő

Kemény nagy tél jövel
Kotyvaszt jeget, jéggel
Szelet zúgat, hóval
Felhők falkáival

Menny ki még a rétre
És borulj le térdre
Sirasd meg álmaid
Sápadt virágaid

2023. szeptember 29.

 

 

Szellem kutyák

 

Csöndes őszi éjben
Szellem kutyák járnak
Vörhenyes Hold fényben
Valakire várnak

 

De nem jő senki se
Csak éj-idő ballag
Hideg eső verte
Hold álmokat mosdat

 

Haldokló álmokat
Éj ravatalára
Hulló hópelyheket
Hű ebek sírjára

 

Jég koloncos fűben
Ember árnyak járnak
Hálával szívükben
Titkon, néha sírnak

 

2023. szeptember 26.

 

 

 Olyan, mint egy álomban

 

Kék szobámban álom jár
Nem járt felém régen már
Ismerős arcú leány
Arca tejköd, halovány

 

Van vele egy kutya is
Förmed rám, görbít hamis
Szőre helyett tolla van
Morog, ha az ágy roppan

 

Álom gazdája nevet
Rá igézi kezemet
Esti ködre engedi
Köd macskákat kergetni

 

Felkúszik az álom Hold
Vigyorog a vén kobold
Álom leány ágyamban
Olyan, mint egy álomban

 

2023.IX.18.

 

Őszi séta

Nem mered már a bágyadt
Lombverő fény vakítón
Szemembe
Bús árnyékot vet fáradt
Málladozó betonon
Keresztbe

Őszi eső dorombol
Kalapomon szüntelen
Kopogva
Üres útra ver, karmol
Téli imát csendesen
Nyomomba

2023. október 3.

 

 

Vadul

 

Fuss, rohanj, a réten át
Vágtass, fel a horgosba
Vágj, kaszálj, mint penge nád
Üvölts, mint szél a Holdra.

 

Nincs ész, csak őrület van
Habzó szájjal forgolódj,
Dúlj, fúlj, dúvad vadkan
Ne nézz, hátra csak bomolj
Mert vágja már az erdőd
Korcsult rémek hordája
De van agyarad, erőd
Vágd a gazok inába

2023. szeptember 29.

 

 

 Szerelem vagy halál

 

Szerelem vagy halál?
Halál vagy szerelem?
Kinek ez, kinek az,
Szív kell, nem értelem.

 

2023.IX.5.

 

Talán megmenteni indultam, vagy halni

Temetetlen fexem
Cement por lepetten
Beton kolonc szívem
Sóder ágyon pihen
Lök rajtam még párat
Amíg el nem fárad

Tényleg,

Aztán végleg

Halálmadár ma éj
Jel hazatalál

2023.IX.5.

 

 

Temető felé

 

Temető felé
Éjfél felé
Szívem reng
Vakon bele

Esti óra zongora
Húrja át nyű a pokolba
Pár megvadult szívet
Meztelen percet
Fél marék kekszet
Ostyát, szent ostobát

Átlóg az óra mutató
Nadrágom zsebébe
Megáll az idő fallosz
Pár csillag vagdos utánam üstökösöket

 

2023.IX.5.

 

 

Titok

 

Ó vak álom,
Halál húgom,
Benned nyugszom,
Titkod tudom.

 

2022.IX.24.

 

Van, hogy

Szegények vagyunk
Mostohán
Ledőlt oszlopok
Otrombán
Isten kertjében

Csípi a fény vak szememet

2023.IX.6.

 

 

 Élve akasztás

Szenvedés én párom
Gyászruhát húzott ma
Oldalba bökött és nyakamba
Nyakkendőt kötött

Élve akasztás
Minő vállalkozás

Élve akasztás
Remek megoldás

Ez a törvény
A függetlenek földjén
Nincs kivétel
Ha már lebuktál e mélybe
Függjél tőle

Élve akasztás?
Feltámadás?
Mi jöhet még?

Nyakkendősen szállok Pokolra

2023.IX.7.

 

 

Pontfestés

 

Valahova indultak
Végre, végére értek
Szavaim a mondatnak,
Pont, festéshez jól értek

 

2023. augusztus 29.

 

 Én, az átutazó

 

Lebegő fény áztatta könnyek
Dőlnek megfáradt szobrok
Üres ölében ringatózni vágyó
Álomkép
Hívsz e még?
Bolygó útra ismerős arcú önmagam,
Könnyű széllel karomon,
Én örök gyermekkorom?

 

Hívlak, de az ára nagy.
Halld és esküdj, hogy sosem öregszel meg és veled maradok.
Nyűtt testű fáradt lélekkel mit sem kezdhetek,
Mert te nem lehetsz olyan, mint az emberek, csak olyan, mint az öröklétű Istenek.
Kik nem szenvednek. Mert időtlenek.
Hah, mi sem könnyebb ennél, hisz nem fog rajtam az idő, ezért nem nőttem fel soha, bár nem is volt hova.

 

Felkelő Nap árnyak pásztora
Fény Szellemem élő forrása
Fogadd hálám szent létedért
Áldozatod én életemért

 

Köszönöm.
Ballagok tovább hát, magányos utakon, réteken, hidakon, tengereken, Világokon, bolygó rendszereken,
Mosolyogva,
Túl a végtelenen, át mindeneken.

 

Hé, Idő, mire vársz?
Megvárjalak?

 

2023.IX.28.

 

 Csili kutya halálára

 

2023.IX.19.

 

 Langy meleg napocska

 Mossa a fákat

 Zizegő lombocska

 Bujtatja árnyad

 Csak fuss fel a dombra

 Hol nincs már bánat

 Feküdj az avarra

 Ha szíved fáradt

 

 Megőszült az idő

 Nő az őszi köd

 Sírodon zöld fű nő

 Melenget a föld

 Jó szagú Temető

 Madárdal és csönd

 A Kis Kutya feljő

 Csillag odafönt

 

 2023. szeptember 21.

 

Csontváry

Elmázolódott égen
Eres, festékes kezek
Könnybe lábadt esőben
Vezényelnek, fénylenek.

2023. augusztus 29.

 

Santana zenéje Mágia

Carlos Santana mágikus zenéje, olyan réges - régen elfeledett erőket szabadít fel az emberi mélylélekből, amelyekre már nem is emlékszünk, hogy egyáltalán léteznek. Mert a tudatlanság, vakság, a sötétség, egyenlő a rabsággal, így Devadip zenéje a Szabadság Zenéje, mert fellobbantja a lélektüzet, és felgyújtja a benne terpeszkedő sötétséget. Vagyis beragyogja a lélek éjszakáját és újra érezni, látni enged.
Ámen.

 

 

A költő mélyre ás, miközben az égbe tör.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Farkastemető
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2024 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat