Ljubljanica Íze
"Versek és más szó festmények"
Ljubljana
Lehessentett a szél egy galambot a balkonról,
Csillag röptű álmok kiterítve a fényre,
Selyemkendős leány mosolyok,
Büszke agarak, asszonyok,
És végtelen szél.
Ó, Ljubljana.
Áldom hitem, hisz befogadtam,
Múlhatatlan szépséged,
Isteni lényed, éltető fényed,
Múlhatatlan,
Erőd,
Ljubljana,
Városom vagy,
Hisz” izmos-bársony börtönömbe zártalak,
Én az elvadult,
Sötétség üldözte Poéta,
Vakon a fénytől,
Sóhajokkal,
Tollas-ostor csapásokkal,
Magányommal,
Szíved-szívem,
Révbe értem.
Magyarország fia!
Boldog sziget vagyok
Én,
Jazon-Sárkány leánya,
Ljubljana,
Szárnyaim alá veszlek,
Békémmel védelmezlek.
Magyar Hon fia,
Ne nézz vissza!
Bolygó hajód már elúszott a Ljubljanicán,
Magával vitte bánatod,
Rabszolga hajórakományod,
Vesd múltad az örvénylő vízbe,
Le a bozsgó mélybe.
Már vártalak.
Isten hozott,
Itthon.
2024. X.25.
Ljubljana nem várhat
Ljubljana nem várhat
Sem az asszonyok
Két
Perc kés-és Végzet lehet
Mer Ljubljana nem vár és nem is hál
Mással csak veled
Te szégyentelen…
Gondatlan vakarózol Adyval
Dylan Thomasszal
Koronázatlan királyi gondolatokkal
Elkóborolt álmokkal
Ölelkezel
Elmenőkkel, felhőkkel
Könyvekkel, fényes szelekkel
Kék cigaretta füsttel
Kitűntetve
Sárkányokkal, asszonyokkal
Arany lánc hínárral
Megkoszorúzod minduntalan
Megunhatatlan önmagad
Gondatlan iddogálva
Lábaid előtt hever Ljubljana
Te
Zene arcú szabadság prófétája
Ütődöttek "hord el magad" imámja
Ljubljanicán leúszó fekete zongora
Csak is felhangolva
Juthatsz Szent Pokolra
Ami amúgy a Menny kapuja
Vagyis Ljubljana
2023.XII.2.
Városom Ljubljana
Hiányzol szemem
Aki látott téged városom
Ljubljana
2023.XI.4.
Csillogó szemem
Ne szégyenülj meg csillogó szemem
Te, aki láttad az Idő Tengerét
Istenek leheletét
Magadba szívva szálltál le Földi Pokolba
Most sírnál?
Ne tedd
Ne szégyeníts meg csillogó szemem
Tudom
Odvas Idő Parazita Kétség foga vájkál most szívedben
Korhadt arcú babérlomb televény
Tekergőzik, omlatag, szent homlokodra
Írva örök neved.
Feledd el, hogy
Most nem bánod bánatod
Hová lett bölcsességed?
Nyomodat keresed?
Ahová lábad most teszed
Őszülő Múlt Sziget nem más
Hajórakomány vakvágány
Higgy nekem!
Hogy a múlt elmúlt?
Az csak ámítás
Ember Torzó Kín kiállítás
Mert múlhatatlan, a Felülmúlhatatlan
Csak most jön, még ide se ért
Mert a Szent Idő
Hogy múlik az csak látszat
Mert
Halálos ítéletet nem hoz a Halál
Hisz meghajlik Ő is mind a nád
Neki az Élet komponál élő, ölelő sírt
Ezért hát ne sírj
Bár
Aki ma sír holnap nevetni fog
Ezért se szégyenkezz csillogó szemem
2023.XII.2.
Sárkány Nővérem, Ljubljana
Görgesd ki szent folyó
Kőgörgeteged alól megtört lelkem
Vad pisztrángokkal lebegő
Forgasson szent örvényed,
Hogy moszattal lepett holt testem életre ébredjen
Gyöngy kavicságyon hentergő
Mosd ki vak szemeim, hogy lássak
Öblítsd ki homoktól bedugult fülem
Múltat és jövendőt zúgató sellő
Hallhassam
Végtelen imád szent Folyó
Vigasztalj bölcs szavaiddal Sárkány Nővérem Ljubljana
2023.XII.15.
Tegnap
Szelíd, derűs bánat
Fészkel bús szívemben
Alvó tegnap sápadt
Fénye rozsdáll csendben
Havas-jeges úton
Szikrázó ég alatt
Szél futta tántorgón
Követem a múltat
Elveszett, meglehet
Ismerem a titkot
Tegnap még teremhet
Szerelmes holnapot
2023.XII.11.
Halál Nővérem, szeretőm
Aztán betoppant
Nem megy már sehová
Itt marad
Örökre
Úgy hívják
Halál Nővérem
Hűséges
Ő
Szerelmes
Meg nem csal
Nem oly hitvány
Mint én
Nem olyan hitvány
Mint én
Ezer csillag ég
De ő szomorú
Hogy ölni kell
Aztán megkönnyebbülten ölel
Ne félj tőlem – suttogja
2023.XII.16
Halálos vágtában
Amit még el szerettem volna szeretni
Az a Kezed
Aki áldást osztott
Ősz fejemre
De már késő
Csend lóg a fáról
Aludj
Aludj
Drága emlék
Eltörött
Tükörben
Félelmetes
Hosszú percek
Neszeznek
Odakinn
Csend kushad a bozótosban
Halálos vágtában
2023.XII.16.
Hűség
Ágyamban
Holdfény- hűs-eső kavarog,
Bőrömön izzadság hidege,
Éretlen borostyánkövek deleje,
Álomba vesző ezüst fonálon játszik
Lehunyt szemhéjaim mögött,
Álomködökön át, te jössz felém,
Lassan, lágyan mosolyogva,
Ha ide érsz, Kedvesem,
Kinyitom szemem.
De senki sincs mellettem.
2023.12.27.
Lassan elnyel a távol
Megérintett csend roppant
Elmenők utcája tegnap
Belobbant drótkerítés
Izzik
Sírunk
Föld Anyánk méhében
És csak sírunk
Lenn a mélyben
Tőled búcsúzom
Ne bánd
Nem baj
Nem fáj
Már
Csak egy
Lépés maradt
Aztán megdönget az éj
A szél
Becsapja a kaput
Amit nyitva felejtettél
Hogy haza találjak
Édes Nővérem
Hallod hangom?
Lassan elnyel a távol
2023.XII.16.
Nem tudom, miért csinálom
Tényleg
Én lennék a próféta
Ki csahos ködben eltévedt
Vas vánkos és kőgörgeteg álmokat lapátol a szélbe?
Értelmetlen jeleket értelmezve?
Halálbrigád az életért, egy személyes világháború?
Hová lettetek?
Melyik sarkon üssem fel a betont, hogy kiszabadítsalak a dunctos üvegből?
Meddig alszol még?
Nélkülem, szívem?
2023.XII.16
Sóhaj
Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess
Ma, holnap elmart vágány lesz a te utad is
Ahol nem jönnek, csak mennek
Tántorgón
Delejes Holdat követve
Fájón
Elszakadt fénysugár lenyúl érted
Felemel egy marék füstöt
Kőd ízű sóhajt
2023.XII.16
Majd mondják
Majd mondják
Nem kár érte
Nem félte hatalmaskodók árnyékát
Nem hátrált csak ment egyenesen
Végzet, igézet, egyre megy,
Mondta vagy inkább dalolta
Az esték oly" furcsák nélküle
Valami készülődik,
Fészkelődik,
A borzas árnyak között
A vészjósló csöndben
2023.XII.16
Hogyan fizettem rá
Itt nem azért
Hogy rossz legyen
Hanem azért
Mert temetetlenül hagytam
Egy marék igaz szót
Hátam mögött hagytam
Tűnődő tüzet
Szemed sugarát
Egyetlen élet amiben
Élhettem volna
Ha lett volna szívem
De csak eszem volt
Arcomba kiált az éji szél
Egyedül vagy
Halál
Hal ül
2023.XII.16.
nemÁ
Megmeredt tekintetben,
Semmire sem tudott gondolni csak önmagára.
Alávaló lett, szolgánál is szolgaibb,
Halálgyár kukása, a jövő koldusa,
Ki most feljövend, hogy mindörökre letűnjön-e színről.
Ahol csak bűn folyt.
Lopás, hazudozás,
Lemaradva behozhatatlanul,
Mindentől, ami virágzik,
Vak hittel a szakadékba,
Minél mélyebbre
Nyomorország,
Biorobotok rabszolgatelepe,
Új feudalizmus balkeze.
Sötétség recitál hideg műfényt
Ima a telefonkönyvből
Vonaglik a vonalban
nemÁ
2023.XII.16.
Látom, bújtok
Látom, bújtok,
Saját rémtetteitek réme elől
Bújtok
De mind hiába
Mert
Bár pókháló vékonyságura enyészett
Lelkiismeretetek fonala
De végül bedagadt, mint a hóhér len kötele,
Az elborult ég könnyeitől
És fojtogat
Mert
Üt az óra
Igazra-gazra
Istentelenek!
Bújjatok bár luxusautókba, palotákba
Bunker-nyaralókba
Bordély jachtokba
Élő adásba
Fel a Holdra
Bújjatok bár
Bankok páncél termeibe
Embertelen hitelekbe
Csillagos éttermekbe
Kincses szigetekre
Vagy
El a jéghideg űrbe
Mert jéggé fagyott a szívetek
De a halál csókja forró
Mert szörnyeteg, az, aki más vérén hízik
Az
Idő nem felejt
Benyújtja számláját
Az Ég
Vagy a Pokol
És
Ti biztosra mentek
Talán nem tudjátok, mit cselekesztek
Isten legyen hozzánk irgalmas
2023.XII.11.
Legbelül
Lélekszakadva lelketlenül
Ahogy a téglafal ledűl
Engesztelhetetlenül
Végül és végtelenül
Magányos mindenki
Legbelül
2023.XII.2.
Fájdalom
Vége van. Nincs mit mondanom.
Nem engedi a fájdalom.
2023. XII.2.
Haza
Éj
Sötét madara a Teremtőnek
Borítsd rám csillag sujtásos szárnyad
Míg haza találok
Szent-
Éj szemfedője e temetőnek
Vezessen csillag terelő árnyad
Míg vissza találok
Haza
2023.XII.1.
Filozófia Axióma Hungaricum(y)
Filozofálhatnak a magyarok, akárhogy, de a lényege, egy, ami úgy hangzik, hogy:
” De ki engedte be a kutyát?”
Ez axióma, ami már nem fejleszthető tovább. Mert, mindenre alkalmazható és pechünkre még igaz is. De tényleg: Ki a fene engedte be ide a ku…
2023.XII.4.
Tévedés volt
Igen
Hogy
Másban kerestem a kiutat
Nem magamban
2023.XII.16.
Célirányos Haiku
Pont
Ott
2023.XII.16.