Balaton János Poey oldala
Írásaim & Dalaim
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Belobbant álmok
Dalszövegek
Belobbant álmok
Széjjeltépve az álmokat
Egy fellobbant heverőn
Felgyújtva a vágyadat
Egy rég kiégett nőn
Megnémultam rég
A nevem csak suttogás
És most üvölthet, a szél
Hozhat kínt, magányt
Odaát már várnak
Már látom, a pisla fényt
A madarak elszállnak,
Velük zuhanok én
Végtére is mindegy
Az élet megy tovább
Velem vagy nélkülem
Nekem mindegy már
És én kisétálok az útra
Nézem az elsuhanó lámpákat
Vagy kiáltozok az Úrhoz
Hogy hallgassa meg imámat
Régi Szép Idők
Kétszer egy órában
Jár egy csont a kutyának
Főleg másnaposan, ha menni kell
Bár nem is várnak
S már megint részeg vagyok
A rumból tölts még egyet
Különben szétverem a zenegépet
Idézze fel nekem
A rég múlt Szép Időket
És már megint részeg vagyok
Kár
Hogy elmúlt
A Múlt messze már
Pedig olyan volt
Mint egy álom
Lehet haver
Hogy nekem már
Régen bealkonyult
De ha fűzetsz még egy sört
Meghálálom
A Régi Szép Idők
Még mindig itt élnek bennem,
Feltekerem a hangerőt, egy sör
És újra jó a kedvem
És már megint részeg vagyok
Hej,
Micsoda tánc volt
Az életem
Mert olyan volt
Mint egy álom
Tudom, haver
Hogy csak ez a Kor
Jutott neked
De ha fűzetsz még egy kört
Megbocsájtom
Haldoklik az időm
Haldoklik az időm
Érzem, ahogy szárnya verdesi a szívem
Kicsiny erejével még rám mosolyog
S mint az életem elmúlik csendben
De jó, hogy
Nem látja senki, ahogyan haldoklom
Rendben lenne lefordulni e székről
Menekülni a kínszenvedésből
A híd alatt
Bús örvénybe ölöm bele a szívem
Hogy lássák a haldokló csillagok
Ahogy szétfoszlik a mélyben
Mert százszor is meglakolsz
Ha szeretni mersz, itt a Pokolban
Kín, könny lesz a füzetség
Bűnöd nem marad megtorlatlan
Csak el, ebből az álomból
Ég áldjon, hűtlen kedves
Felébredek majd egy másik álomban
Ahol már nem vagyok szerelmes
Régen elmúlt idők
Sodródnak az űrben
Szétmállanak, mint a csillagok
A végtelen kozmikus térben
De van egy hely
Ott messze a Zöld Partok alatt
Ahol, ami elmúlott már nem múlik tovább
Őrökre ugyan az marad
Antikrisztus
Nem járok én templomba
Nem olvasom a Bibliát
Nem ismerem a zsidó Istent
Aki feláldozta jó Fiát
De az Ördög szeret engem
Sokkal jobban bárkinél
És most térden állva kérlek téged
Hisz a lelkem fekete, nem fehér
Küld már el az Antikrisztust
Aki minket majd megvált
Az éjfekete Krisztust
Aki a Jelenésekben áll
Lenyúzom majd a bőröm
Lenn a vén folyónál
És parféval leöntöm
A templomban az oltárnál
Jó zsíros földdel tömöm ki
A szent testét
És így lejöhet végre
Az éjfekete Istenség
Küld már el az Antikrisztust
Aki nékünk rég megjár
Az éjfekete Krisztust
Aki a Jelenésekben áll
Rossz vagyok rég
Tudja az Ég
Az alfa a kezdet
Az ómega a vég
Még egy kis parfé
Egy kis kupac jég
Antikrisztus
Úgy se voltam még
Küld már el az Antikrisztust
Aki minket majd megvált
Az éjfekete Krisztust
Aki a Jelenésekben áll
Elmegyek ma, kedves…
Alszik lenn a város,
Fúj a déli szél,
Elhagylak ma kedves,
Útra kelek én.
Felteszem jó kalapom,
Mit mondhatnék még?
Hogy áldjon meg az Isten,
Segítsen az Ég?
Elmegyek ma, kedves,
Elhagylak ma én,
Megcsaltál,
Mit is mondhatnál?
De azért csak jó legyél.
Csillag Hold, Csillag Nap
Kövesd a Napot,
Kövesd a Napot,
Karod sose fáradjon,
Görbe hajód szárnyaljon.
Kövesd a csillagod,
Kövesd a csillagod,
Jó kedved el ne apadjon,
Mint a folyó áradjon.
Kövesd a nyomom,
Kövesd a nyomom,
Hited erős maradjon,
A halálból is feltámasszon.
Csillag Hold, Csillag Nap,
Ne olyan legyen a ma,
Mint a tegnap
Kapj elő egy sört!
Ha nincs már több erőd,
Ha elhagyott a nőd,
Mert az az életed egy csőd,
Kapj elő egy sört!
Ha az élet összetört,
Mert minden összejött,
És minden összedőlt,
Kapj elő egy sört!
Valaki mondja meg,
Hogy miért vagyunk itt!
Mi ez a pokol,
Vagy valami kozmikus sitt?
Mindegy.
Kapj elő egy sört!
Gyere ki a folyópartra velem, testvér!
Gyere le a folyópartra velem, testvér!
Elhajózunk, még ma innen, meglásd, ne félj!
Mert elhajózunk messze innen el,
Hol a város zaja minket már nem ér el,
Elvisz a folyó, lefelé, a szabadság felé,
Rétek és erdők közé.
Húzd meg az evezőt keményen, testvér!
Húzd meg az üveget is bátran, ne félj!
Mert elhajózunk messze innen el,
Hol a város füstje minket már nem ér el,
Elvisz a folyó, lefelé, a szabadság felé,
Rétek és erdők közé.
Húzd meg testvérem, húzd meg jól,
Ez ám a mulatság!
Húzd meg testvérem, húzd meg jól,
Oly” édes a szabadság.
Tartsd magad keményen, büszkén, testvér!
Jobbra egy szikla, balra az örvény!
Mert elhajózunk messze innen el,
Hol a város baja minket már nem ér el,
Elvisz a folyó, lefelé, a szabadság felé,
Rétek és erdők közé.
Szabadon, mint a szél, tudod te, testvér.
Ölelj át most bátran, semmit se félj!
Mert elhajózunk messze innen el,
Hol a város gondja minket már nem ér el,
Elvisz a folyó, lefelé, a szabadság felé,
Rétek és erdők közé.
Húzd meg testvérem, húzd meg jól,
Ez ám a mulatság!
Húzd meg testvérem, húzd meg jól,
Oly” édes a szabadság.
Zalában születtem
Zalában születtem,
A Mura-parton én,
A folyó nevelt engem,
Az erdő és a rét.
És csak ritkán szoktam sírni
Csak ha a szél kezdte zúgni
Hogy menjünk, gyere, menjünk
Evezzünk le, fiam, a Murán
A nagyapám halász,
Mladen aranyász,
Mind a kettő vérem,
Magyar és kájhorvát.
És csak ritkán szoktam sírni,
Csak ha a szél kezdte zúgni,
Hogy menjünk, gyere, menjünk,
Evezzünk le, fiam, a Murán.
Később elköltöztünk,
Nagyvárosban lakom én,
Beton-börtön világ,
Ide csak néha süt be a fény.
De csak ritkán szoktam én sírni,
Csak ha a szél kezdte zúgni,
Hogy menjünk, gyere, menjünk,
Evezzünk le, fiam, a Murán.
Tegnap elegem lett,
Útra keltetem én,
Visszahívott Zala, a Mura,
Az erdő és a rét.
Itt újra van kedvem élni,
Főleg, ha a szél kezdi zúgni,
Hogy menjünk, gyere, menjünk,
Evezzünk le, fiam, a Murán.
Egy nap, tudom, meghalok,
De hogy miért sír a szél azt nem értem,
Mikor Zalában, mint a madár,
Olyan szabadon éltem.
Egy nap, ha majd úgy érzed,
Hogy nem bírod tovább te sem,
Bámulni a beton falakat,
Indulj el testvérem.
Zalában születtem,
A Mura-parton én,
A folyó nevelt engem,
Az erdő és a rét.
Én csak itt tudok élni
Főleg ha a szél kezdi zúgni
Hogy menjünk, fiam, menjünk
Evezzünk le a Murán
2018
Hello Föld, te bolond világ
Hello Föld, te bolond világ,
Látszat-fátyladon még nem látok át,
Hogy az életem csak álom, az nem a te hibád,
Hello Föld, te bolond világ,
Hello Föld, te bolond világ,
Az aranykalitkát, azt jól rám csukták,
Hogy önkéntes rab vagyok itt, az nem a te hibád,
Hello Föld, te bolond világ,
Hello Föld, te bolond világ
Nagyon bölcs tanár ám a vén magány,
Hogyha szólnék, rögtön a szavamba vág,
Hello Föld, te bolond világ.
Világ te csak forogj körbe-körbe,
Míg én kimegyek a Zala rétre,
Ott leülök a selymes, zöld fűbe,
Úgy nézek a fénybe, le a mélybe.
Hello Föld, te bolond világ,
Az emberféreg egy nap téged is szétrág,
Hogy a rózsából gaz lett, az nem a te hibád,
Hello Föld, te bolond világ,
Hello Föld, te bolond világ,
A rabság öl meg, vagy a szabadság?
Hogy átutazó vagyok, az nem a te hibád,
Viszlát, Föld, te bolond világ.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 16
Tegnapi: 21
Heti: 143
Havi: 521
Össz.: 82 862
Látogatottság növelés
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2024 - balatonjanospoey.hupont.hu