Egyszemélyes világháború

"Versek és verstelenek"

 

 

Vas arcú hajnal

 

Vas arcú hajnal
Dübörgő magány
Ködfoltos arccal
Bámul rám hitvány
Csillagos fénytől
Rozsdálló hídon
Fekete mélyből
Még ma megugrom

 

Folyó fenekén rák matat
Görgetve döglött halakat

 

2024.XII.23.

 

 

Hajnali séta a Mura parton

 

 

Csönd hallgat a csöndben
Mély zihál a mélyben

 

Köd úszik a ködben
Szél kiált a szélben

 

Űr ásít az űrben
Fény fénylik a fényben

 

Kő kemény a kőben

 

 2025.I.11.

 

Add vissza

 

Majd elmúlik
Ha nem jön
Idő teres poklában
Holdtalan holnap
Sírhatnék vagy sírhant

Legvégül

Feszíts meg
Vagy feszítsd meg a Tengert

Tengernyi könnyem
Sird vissza

 

2025.III.1.

 

Virágnak-világával

 

Szerettem volna mondani valami vigasztalót,
De helyette csak piciny virág,
Galléromra ragadt, hajnalfény, félmosoly,
Szórakozottan mélázott,
Fogaim között fűszagú dallamot fütyült a szél.

Álmomban láttam, ahogy megcsókolsz,
Oly édesen gyermekded,
Kérded,
Csak virág vagy?

Elsősorban vadvirág vagyok,
Gazos,
Ki,
Szívemől kihajtott és átterjedt a rétekre.
És most láthatod, meg is foghatod,
De le nem szakíthatod.

Bár
Bántottak, de nem tudta senki, eltaposni vadvirágom,
Az én világom.

A magányos vadvirág - világ veszélyes. - mondtad.

Ugyan, hagyd már Júdás,
Örökzöld csókom, meg ne ítéld.
Miért?
Mert a tiéd.

 

2025.III.18.

 

 Talán

 

Talán láttam valamit
Ami
Lassú lánggal éget
Az
Elmúlás küszöbén

 

Vak
Éjszaka árnya közel
Vak
Éjszaka szárnya ölel

 

Az eldobott húsz fillér
Álma
Alá csorog a csatornába

 

A képtelen kép
Újra életre kel
Ahogy az éj rám lehel

 

Ezer titok alussza álmát

 

Sehol sem lelem kezed

 

2025.II.28.

 

 

Magányos séta a Földön

 

 

Rőt borzas fűből
Rám meredő bogár arc
Régen
Elhalt léptek zaja
Köd függönye mögül
Némán néz rám
Pár évtizednyi magány
És megkérdi árnyékom -
Hogy hol voltam

 

De voltam-e valaha?
Vagy vagyok mint a vakok
Láthatatlan botjába kapaszkodva
Időtlen
Kakukkos óra dalára dúdolva
Oly rég óta
Hogy holnap lejár
A rozsda vérű idő
Amivel ti végtelen terek
Csapdába ejtettetek

 

Végül is csak ennyi -
A nemből át az igenbe
Letéve nagy nehezen a valamit
Könnyedén felemelve a semmit
Elsétálok az örökzöld kertek alatt
Hitetlenkedve nevetve
Az Istenek halhatatlan viccein

 

 2025.II.1.

 

Művészetek segítsége

 

A rovar társadalom irányba tendáló világunkban, a művészetek segítsége nélkül, tényleg nem lehetne kibírni.

 

 Csak

 

 Csak a néma kövek

Mondják utánad

Hogy vége

Csak a néma vizek

Zúgják utánad

Hogy mégse

 

Csak a néma csöndek

Szólnak utánad

Hogy merre

Csak a néma könnyek

Sírnak utánad

Hogy erre

 

 2025.I.2.

 

 

 

 Alázuhantak

 

 

Leplet dob az éj a város arcára
Sötét ónix köves ujjaival arctalan masszává gyúrva a járókelők tarka sokaságát
Hazafelé
Csillagtalan ég
Feketeség
Araszol a mezőkről a külvárosba
Lábatlan
Társamnak a vesszőző szélnek háttal
A salétromos falaknak feszülve
Követő árnyak falkáját megszülve rohanok
Fogaim között megszűrve lélek leheletem

 

Céltalan

 

Temetetlen élőhalottak vagyunk e romvárosban
Életnek hazudott haldoklás komédiásai
Istentelen teremtők
Félvak Alázuhantak
Elfeledve nevünk rangunk
Kódorgunk világról világra
Világtalan és magányosan

Sebhelyes lelkem rejtegetem előled
Kedvesem
Tudom amikor rám mosolyogsz
Akkor sírsz
Minket siratsz
Nem a Világot
Persze hogy nem
Hiszen könnyebb lesz neki nélkülünk
Mert egy nap megszabadul tőlünk
Atombombás bomlott agyú
Szennyvíz könnyű
Kozmikus börtöntöltelék ős öreg gyerekektől
Szárnya vesztett száműzött Félistenektől

2024.XII.19.

 

Olvasói kérdésre válaszolva

 

Hogy mikor adják ki a verseimet?
Nem manapság.
Egy hazugságokra épített ország, nem kíváncsi az igazságra, még suttogva sem, nem hogy leírva, kiadva.
Türelem. Lesz ez még így se. Aztán betör a Fény.

 

 

Árván

 

 

Életem malomköve
Sárguló rétek álmán
Gördül tova zörögve
A fogyó fényben árván

 

 2024. Xll.31. 23:50

 

 A meccs.

 

Milliárdnyi megfagyott kicsiny ezüst csillag rezeg a barnára aszott fűszálak tengerén, a Zala réten
Céltalan lépteim nyomán alá hullanak a csonttá fagyott jéghideg földre
Hangtalanul, mint a könnyeim

 

Megmérhetetlen súlyuk lassan térdre kényszerit, mint a Kozmikus magány
Amit én álmodtam meg magamnak
Hogy beteget jelentve
Nemet mondhassak az Élet című film főszerepére
Hogy a partvonalon kívül szemlélhessem a létért vívott igazságtalan küzdelmet, a meccset.

 

Minek ez az értelmetlen harc?
Mit érsz vele, ha sportszerűtlenül elveszed a labdát az ellenfélnek vélt másik játékostól?
Hisz hamarosan tőled is elveszi valaki.

 

A testet-, lelket össze zúzó meccs végére a megtaposott véres pályán csak a labda marad.
Pedig játszhattunk volna sportszerűen is.
De ahhoz be kellett volna tartani a szabályokat.
Bár azokra még az idősek is csak homályosan emlékeznek.

 

2024.Január.20.

 

 

Elhívott egy másik ország

 

 

Elhívott egy másik ország
Értem üzent
Királyi ölyvek röptében
Ártéri fűszál zöldjében
Fakó tűz
Ég
Halovány
Virágaim ne sírjatok
Értetek vissza jövök még

 

 2024.XII.26.

 

 A lassú óra

Majd

a
Halálos iramban
Vágtató semmi után loholva
Jössz rá hogy késő

Van

2025.Január.26.

 

 

Világsírhalom

 

 

Téglák között sír fehérlik,
Csikorgó léptek torz zaja,
Régen elhalt csönd szikrázik,
Némán ásít a múlt kútja.

 

Emberek acsarkodtak itt,
Pusztítva mindent és maguk,
Hitték, a pénz megistenít,
Vak önzés megásta sírjuk.

 

Lenyugvó nap rőt fényében,
Belovagolt a bősz halál,
Megváltó hamis képében,
Vad pusztulás élére állt.

 

Új élet nem támadt még se,
Atomkohó-tűz füstjében,
Gonosz teremtő igéje,
Nem hatott pokol üstjében.

 

Így lett valamiből semmi.
Életből halál, vak álom,
Hagytuk életünk elveszni,
Jövőnk, világsír kőhalom.

 

 

2025.I.19.

 

 

 

 

Oldal: Egyszemélyes világháború
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2025 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat