
Nebula cesta 25868
"Szóképfestmények & versek"
Murafia próféciája
I.
Vad
Megtöretések után
Ha egy korszak véget ér
Szárnyaszegett
Őrszellem Madaram vállamra telepszik
Sóhajtva megszólal bennem a Múzsa
Messzi rőt réteken fény kaszál
Tűz nyarak üszkén
Hold ezüst fészkén csönd szitál
Magányos Partok alatt
Záporzó könnyeim mögött
Múlt hajója úszik
Álmodón
Mély kék ég alatt távolodva
Vádol
Szívszaggatóan sírva nyújtja felém szívem
Szívtelen
Örvénybe dől
Szélbe dőlve
Én is ledőlök
Vele
Eldöntetett
Beton bölcsőm
Könnyűnek találtatott
Ólomcsizmás idő talpa alatt
Keserű forrás fakadt
Feneketlen fájdalmak hona
Édes nekem
Csak ő maradt hű hozzám
Hűtlenhez
Inal bús éjszemű vad
Márga arcú márna suhanón
Megint megint
Vérvörös szárnyaival meglegyint
Némán rám tátva
Újra és újra
Megkérdi halak nyelvén
Fennakadt fűzszösz vádak árját
Tudja
Megúszni sohasem fogja
Kezek nélkül
Kezelhetetlen igazságaimat
Suttogó folyó
Mély Kútja feltárulkozva
Nőiesen szemérmesen
Megveti kavics ágyam
Habfehér vágyaim nem ő szülte
Hegyek dalolnak érchangon szűz forrásánál
Állok némán
Közelítő Telek dala visszhangzik
Messze
Eljöhetnél
Ha nem menekülnél lélekszakadva
Távoli városba minduntalan
Gyáván haza
2025. december 30.
Emlékromok
I.
Arany keretben
Elveszett arcod
Ködbefúlt
Otthonunk álma
Hová lett
Minek indultam el megfagyott perceket melengetve
Meztelen
Kérlelhetetlen
Világ
Nem bánt
Velünk kesztyűs kézzel
Tudod
Jól
Húgom
De mond
Vajon
Tarthattam volna valaki más
Tegnapjai terhét
Viselve tövis koronaként
Hajam markolászva
Zész villáma helyett
Szótlan kaszálva bús egeket
Megszégyenítve
Mégis
Újjászületve
Procion csillagfénye
Végre
Eljött
Piros cipőben
Mosolyogva
Lefagyott arcomról
Lesütött
Mosolya izzón vad mélybe
De még se lett vége
És még se
Akkor kezdődött
El
Messze innen
Agancsos szél ágaskodik majd vad vágtába kezd
2026.Január.9.
Gondolatok egy padon
Álmom
széttépte alkony
Titkom
feltárta
vakon
látom
Szúette padon
Bolygóm
zápfoga
darálja napom
2026. január 28.