Balaton János Poey:Szörnyetegek Clubja
"Verseim, szóképfestményeim és más teremtményeim gyűjteménye"
"Már csak terád vártunk,
A Földi Pokol bugyrában,
Isten hozott nálunk,
A Szörnyetegek Clubjában."
Ars Poétika
Balaton János "Poey" vagyok, verseket, dalszövegeket, álmokat, képeket, írok, festek le, és közben az utat járom. Már réges-régen nem tudom, hogy melyik versem álom, melyik dalszövegem valóság, de végtére is mindegy azt hiszem,- csupán egy dolog biztos, hogy alkotásaimmal részt akarok venni a Világ Megjobbításában. Ez a jobbító, alkotómunka, az Emberbe; Jézusba, az Istenbe; Krisztusba vetett hitem éltet, vezeti tollam, az ecsetem, hangom, vagy épp" kezem a gitáron. Erről a művészéletről, erről az alkotómunkáról álmodtam gyermekként, és most, íme, itt van.
Mert egy nap minden álom valósággá válik.
Ezért vigyázz hát te is, hogy miről álmodsz, illetve álmodozol.
Szép álmokat mindenkinek!
Jó szórakozást kívánok minden olvasómnak. Tisztelve minden életet, tisztelettel:
Balaton János Poey "Szóképfestő"
"Arc" Poétika
Az éjhez tartozom, a hajnali szélhez,
Rőt fény viharzó kedvűvé tett,
Beteg - társadalom, rabbá,
Világ - ketrec, rácsait rázó vaddá.
Isten és Ördög Atya összeborulnak egy faágon
Isten meg Ördög Atya
Összeborulnak
Egy faágon
Glóriaként
Babér ágon két madár
Ként
Rág az este
Napot, Holdat
Árnyakat
Kakas nyakat
Szorongat
Vakon
Nyűtt keze
Dúlt melle
Zihál
Fejem felett
Ölyv kereng,
Molyol, rám rikolt
Imáimat veri szárnyas
Eső
Nem messze
Hol a Nagy Messze lakik
Álom
Zöld Partok alatt
Vén Daru ágál
Kimondhatatlan
Leírhatatlan
S persze alig kibírhatóan
Nap vakul Hold
Örvénylő
Homály
Súgja fülembe
Hogy ki is vagyok
Beteg vagyok
Végre
Ahogy mindig is álmodtam
Álmodat
Kicsiny igézetéi
Világ Szemétdomb Szentségei
Hazugság templomai
Itt ragadottak
Lépre mentek
Tébolyult gravidens örvényben
Málladozó
Elkóborolt dimenziók
Ujjai vájják
Hizlalják
Szentségtelen
a
Szentségtelent
De honnét?
Adják,
Veszik a bátorságot?
Ti kufárok
Ne is mondjátok
Hisz
Hamis az ima
Harmincadja
Ára
Honnan de valahonnan
Előbújik a Világ Féreg
Majd
Időtlen térfoga lerágja szellememről
Messze látó,
Eltévedt
Villont
Tékozló
Apró csontok marok szám
Osztják szét
Világ minden kincsért
Kincseim
Szent Tehetetlenség nevében
Én vagyok
Béta és Ómega
Égő cigaretta csikkel ajkaim közt
Átlépve tízemeletes beton koszorúján
Szárnyalok
Fel
Örökkévalóságba
Ölyvszárnyon
Isten meg Ördög Atya összeborulnak
Egy faágon
2022.XII.30
Farkas Temető
Ember szag-por lepi,
A vén mocsár erdőt,
Haragvó szél tépi,
A meggörnyedt fenyőt.
Magányos kóborlok,
Én, átkozott ordas,
Bús szűkölve morgok,
Vén, agyaras borzas.
Lelkemben mély vonyít,
Halvány csillag pislog,
Pofámba éj ordít,
Vihar dühe zokog.
Csönd vackomba vágyom,
Lerágott csont időm,
Megvívtad hús, harcom,
Felfaltad vad erőm.
Hű farkas Temető,
Csontjaim bujtató,
Szabad szél, üvöltő,
Fajtáját sirató.
Messzi távol hívat,
Delejes Hold Isten,
Nyomomban eb vizslat,
Nyamvadt, nyomom sincsen.
2023. augusztus 16.
A költő mélyre ás, miközben az égbe tör.