A Bolygótévesztett

 

 

Arlesi Sárga Ház

 

Ebéd helyett majolika vizes kancsót a piacról,
Pár új cipő helyett zöld huzatos paplan Mamától.

 

Doromboló,
Fűzöld karosszék mögött,
Fogyó Hold kelő Nappal,
Gauguin szendereg.

 

Sárga Ház árnyéka átölel,
Szikrázó okker csönddel,
Cirógat.

 

Istennő lakik itt benn,
Mi derűs
Szívünkben.

 

2024.II. 22.

 

Brigadier! Vous aves raison.

 

Lelke lüktető,
Kobalt-kék felhő,
Fénycsepp tünemény,
Lélegző festmény.

Pisztoly golyó,
Ólom szív,
Zöld partokra,
Csöndes hív.

Világot átkarol,
Vak rámára Holdat karmol,
Bús síron túl a Napra mutat,
Majd kézen fogja a hajnalt.

 

2024.II.22.

 

 Borinage

 

 Sehonnan a föld alól

 Tör elő a fekete Nap

 Maró szénfelhő lángol

 Tüdődbe, bele harap

 

 Friss levegőért kapkodsz

 Tárna mélyén lidércek

 Szent Szűzéhez fohászkodsz

 Mint kővé vált Istenek

 

 Zúg a tárna sújt a lég

 Felizzik a lift vasa

 Lávát okád, üt a vég

 Vadul belez tűz karma

 

 Fenn salak patak mosdat

 Száz bányász özvegyet

 Vaksötét bánya hallgat

 Bújtatja a hősöket

 

 Bús fekete emberek

 Néznek kormos képekről

 Művész keze megremeg

 Alig lát a könnyektől

 

 2024. február 18.

 

 Átlátszó trükk

 

 Átlátszó trükköt eszelt ki a kezdet, a véget.

 

 2024.II.19.

 

Brabanti hajnal

 

Ultramarin hajnal,
El lobbanó szél,
Eső verte tegnap,
Párizsi kék mély,
Olvadó határ,
Tengerzöld
Füstön,
Tántorgó batár,
Fénycsepp függönyön.

Üsd majd fesd!

 

2024.II.20.

 

 

Vincent Van Gogh utolsó szavai

 

 

Amikor szíven lőttem magam,
Fűbe esett jó ecsetem,
Fogadd el Anyaföld, súgtam,
Mindig a szíved kerestem.

 

 2024.II.19.

 

Ljubljanai hajnal

 

Tejfehér ködben
Kunkorodó utcák
Magányos szellemei
Között mindig
Eltéved, tévedhetetlen
Bármerre megy

Csak
Fúj a szél
Eső áztatta padon
Ady kötettel ölében
Álmodik
Eső cseppek milliárdjai közt
Néhány könnycsepp

 

2024. III.23.

 

 

 Őrültek

 

 Tudja ön Vincent, hogy maga őrült?

Hümmm...
Maga a doki, maga, tudja, hogy milyen az.

 

 2024.II.20.

 

Hódolat

 

Kaparászik
Kapaszkodik valami
Zöldes kék távol
Halovány napsugár remeg
Lökős szélben tova futó felhők alatt
Zápor korbácsol
És én meghajolok

 

2024. III. 27.

 

 Groteszk

 

 Vas híd, a keresztút,

 Feszület,

 S te megfeszítve, sápadt,

 Holdsugáron függsz,

 Majd a látvány kedvéért, kínlódva,

 Groteszk,

 Egy kicsit hintázol

 Rajta,

 Tapsoljuk meg kérem,

 Ide az aprópénzt.

 

 2024.III.24.

 

 Végszó

 

Látom végzetesen egyedül maradtam,
Hunyorgó fényben tántorgó árnyék,
Majd ködfalként leomló csend,
Nyomában lassan elhaló vízhang.

Beteg országban nem jó művésznek lenni,
A szebbre, a jobbra, itt közöny a válasz.
Vagy egy tanács. Mit művészkedsz, állj be a sorba és fogd be a szád. Értsd már meg, itt nem a különb uralkodik, hanem a legerőszakosabb, - aki nem rest bűnözni sem.
Igazság? Szépség? Bölcsesség? Kukába való avíttság. Lóvé, barátom, lóvé. Ez itt a törvény.
Lehet, de ennek így biztos rossz vége lesz. Nem gondoljátok?
Akik hagyjátok? Vagy senki sincs, már aki ellent mer mondani a terjedő sötétségnek?
Régebben többet ért a becsület, mint az élet. Ma már a halál drágább, mint az élet. Élő-halottak közt ez köztudott. Nos? Érted-e már végre, hogy mi lesz a játék vége?
Aztàn mégis lesz feltàmadás. Még ebből a sírból is. Hála a Fénynek, aki Krisztus.

 

2024. II.21.

 

 

 Hazafelé

 

 

Távolságom mérhetetlen
Közel a szívemhez repdes
Fakó szélben érthetetlen
Hangon szárnya-szegett verdes

 

Beteg neonfények dala
Siratja éj-utam, haza

 

 2024.II.29.

 

Só

„Sófalvi János emlékére.”

Kacatol hű Opel hátuljában,
Dús haja, mint páfrány erdő, borzas, hajnali szélben,
Ágaskodik, suhan,
Könnyű keze, mint papírszalvéta repülő,
Keringőzik, zuhan,
Szemeiben Skandináv tavak tüze fénylik.

Piros női rúzzsal kifestett zebrán át táncol,
Kacsázik, keresztül a Sárvári Piacon,
Zala kocka, édes kávé fölött mélázik,
Vigyázó ujjai közt napfény szendereg.

Gaulloises cigaretta füstje soha sem marja,
Mosolyát sem kegyes pillantását,
Álmai körbeülik, átölelik,
Kényes asszonyok figyelik, és ő figyel.

Nem csituló dallomra alszik őrzőn Hopi,
Kinek szíve ajándék,
Szent Szűz Medalion ékkő szeme,
Asztal lába világ-támaszték,
Vakkantja, farok csóválva,
A kicsiny kutyája,
Lelkében a Kiskutya Csillag útját befutja.

Szent illatok lebegnek,
Szent állatok libbennek,
Alpesi szelek, szelelnek.

 

Odébb lábal a két kedves lény,
Árnyék, fény-ország meghajlik lábuk előtt,
A kő sem kőkemény már,
Mint homokszínű agár,
Hűséges forgatag vár,
Délelőtt,
Kézen fogva, suhan,
Márványszín ég alatt.

Eljár az idő,
Mosolyba fúlva,
Báj, kutyafutta,
Nevet,
Te meg ne sírj.

 

2023.03.13.

 

 

Vízbe meredve, csók

 

 

Állva halok meg,
Mint a fák,
Nem ágyon fekve,
Ha nyitva az idő méhe,
Pókfonálon függve.

 

Néz rám árnyékból,
Merengve, szól:
Hajód kész, tengerész,
Ahogy kívántad, kedvedre,
Tükör folyam
Éppen olyan
Törékeny
És
Tünékeny
Mint
Vízbe meredve
Csókom

 

Édes

 

Álmod
Valóra válik
Fivérem,
Ígérem.

 

 

2024.III.13.

 

 

 

Lord Byron falfirkája

 

Féltek, tehát nem mertek.
Ó Szabadság, emlékszik itt valaki rád?

2024.II.21.

 

A Bolygótévesztett

 

Miután felkelt, az ablakhoz ment, és meglátta a Holdat.
Vajon milyen Hold lehet ez? - kérdezte az éjszakától fennhangon, kihajolva merészen az ablakon.
De igazából, nem ez a kérdés. - folytatta a társalgást magányos, és óvatosan megtapogatta az arcát.
Hanem, a kérdés az, valójában, hogy melyik bolygó is lehet ez, ahol most vagyok. - zárta be az ablakot, megborsózva a hidegtől, majd bátran a tükörhöz lépett.

2023. Február. 13.

 

 

Nem fogad be

 

És vér Hold nő
Éj-kék féreg
Vas városra
És rém Nap jő
Mélykék méreg
Vas országra

Hol az Isten
Többé sincsen
Sem te benned
Sem én bennem

Idő patak
Zúg megveszett
Élet, elmúlt
Nyoma veszett

Megfeneklett
Feneketlen
Kútba veszett
Reménytelen

Múlt és jövő
Elhantolt sír
Hús temető
Éjszaka sír

Embertelen
Istentelen

Sem ég, sem Menny
Sem anyaöl
Sem fenn, sem lenn
Sem anyaföld

Nem fogad be
Nem fogad be

 

2021.02.11.

 

 Ima

 

 Tudom, hogy nem hagysz el,

Tudom.

Még akkor is velem leszel,

Még akkor is.

 

 

2024.II.23.

 

Éjszaka kandúrja

 

Éjszaka kandúrja,
Vad estében, kemény,
Lopakodik, tova,
Szemében lidércfény.

Ezer este hullott,
Már múltnak gödrébe,
Ezer blues, elhangzott,
Szíve ütemére

Tudják a kandúrok,
Vad tűz ég lelkében,
Ha, blues, sikong, jajong,
Gida játszik éppen.

Bukó Nappal felkel
Zúzós blues hajszolja
Kelő Holdra nyergel
Zúzós blues hajszolja

2024.III.18.

 

 

 

Oldal: A Bolygótévesztett
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2024 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat