
Szicíliai gondolatok
Versek & szóképfestmények
Pálmák alatt
Égni
Szicsilia azúrkék ege alatt
Álmatlanul
Tovább utazni mély Nyár ölén
Szótlanul
Elvarázsolva
Újra
Magam
Messze
Úttalanjai hurkot dobnak
Barna nyakamra
Úszó alkonyra
Szaracén fátyol feszül
Zihál fennen időtlen vad
Etna
Lábam elé nyugton elterül
Még délután van
De mintha csak vak este lenne
Benne szomorú szívem
Dicstelen fájdalma
Maga
Önző kedves arca
Könnye nyoma
Egyetlen-kegyetlen szív
Háborúja
Marad vívatlanul
Oly sok szív így is
Tengernyi
Merengő
Szicsiliai Napra emlékező
Más szomorúság
Fájdalom
Apróság
Baj
Nincs
Hisz vár a Tenger
Catania. 2026. Szeptember 12
Catániai gondolatok
Fény
Aranyló
Könnycsepp
Ablakomon át
Tengermoraj
Lágy hajnali széllel ha beüt
Vén macskaköves utcára nyíló
Ódon ajtók réz zárjain
Sosem múló nyár fénye kilincsel
Meleg éledő színekkel
Nyughatatlan szívemmel
Még eljátszik
Napsárga lélegzetem
Össze kulcsolt kezem
Hajnali imára hív
Pár makacskodó felhőt
Messze repülőt
Bókoló pálmát
Olajfát nevelő
Megállt órát
Ölelő szerelem embereket
Kik
Nem láttak sosem Teleket
De én láttam
Már régóta velem lakik
Hajléktalan
Szegény jégkoloncos
Arctalan
Koldus
Ő
Ki adni nem tud
Csak elvenni
Szűz fehér hólepellel
Halotti szemfedővel
Megfojtani
Homoksárga Nyaram
Jégcsappal
Szíven szúrni
Legvégül
Engem is
Zúzmarával meghintett
Tél sírjába fektetni
Majd
Végleg
Elfeledni
2026.Szeptember. 14.
Catania. Szicília.
Úgy, mint Jézus Krisztus
Legszívesebben keblemre ölelném a Világot.
2026.09.15. Catania. Sicilia.
Visszhang
Ráncos kaktusz
Arcomat
Sívó napfény szántja
Szelíden
Tovagördülő kő
Nehéz szívem
Tengerizű szél nyugtatja
Cédrusok, olajfák örökzöld hadát
Szicília igéző szirén dalát
Sohasem feledem
Míg visszhangzik lelkemben végtelen
2026.9.15.
Catania Sicilia
Ἐμπεδοκλῆς
Mily
Széltépett, kiégett táj,
Kiáltotta utánam,
Rég elfeledett nevem
Hajnal előtti óra a legsötétebb
2026. Szeptember 14. Catania.
Isten hozott Szicíliában
Megszentelt esővíz mosdatta,
Holdfényarcú városaim,
Büszke, smaragdzöld pálmáim, olajfáim,
Téged óvnak már, őszhajú Vándor,
Ki messzi északi tájról,
Zord Tél dühe elöl, hozzánk menekültél,
S mi Szent Delünkön, végül menedékre leltél.
Vedd hát le, széltépte, fagyrágta kabátod,
Vesd a szélbe, had repítse messze,
Fáradt tested, megtört lelked, bízd a Tengerre,
Meglátod, megújult emberként lépsz ki belőle,
Az aranyló fövenyre, az éltető napfényre.
Isten hozott Szicíliában.
2026. Szeptember 24.