Magányos séta a Földön

Szóképfestmények & Versek

 

 

Vezérelv

 

Művész !

Ne tapsra, és ne tapsért

Alkoss

Élhetőbb Világért.

 

2026.VIII.24.

 

 

Életút

 

Csillagfény pislog

Vándor inbolyog

Lépte széltépte

Távolt elérte

 

2026.VII.11.

 

Én, az átutazó

 

Lebegő fény áztatta könnyek szakadnak,
Magányos Partok ölében álomkép,
Hívsz e még,
Bolygó útra, könnyű széllel karomon,
Én gyermekkorom?

Hívsz-e sírva múltam,
Jövőbe fúlva,
Végtelen utakra vissza,
Úgy, mint régen,
Megkérdem.

Hívlak, de az ára nagy.
Csak ha beláttad a beláthatatlant,
Meglátva ki kicsiben nagy,
Csak ha megjártad a megjárhatatlant,
Kijárva végül, ki vagy.

Akkor.

Beláttam.

Eget s vele Földet megjártam,
Bús láncaimat letörtem,
Aki keresett megtaláltam,
Álarcomat letéptem,

Jól van.
Most halld szavam és esküdj!

Ha sosem öregszel meg, veled maradok,
Mert nyűtt testű fáradt lélekkel mit sem kezdhetek,
Hiszen te nem lehetsz már olyan, mint más emberek,
Csak olyan, mint az Istenek,
Kik nem szenvednek, mert bölcsek, időtlenek.

Hah, mi sem könnyebb ennél, hisz nem fog rajtam az idő,
Ezért sem nőttem fel soha, bár nem is lett volna hova.

S most halld imám, hű barátom, Daimónom!

Felkelő Nap, árnyak pásztora,
Fény, minden tudás forrása,
Fogadd hálám öröklétedért,
Áldozatodért, hitemért.

Köszönjük.
Csendültek meg az teres Egek
De már bele se remegek

Ballagok hát tovább, magányos utakon,
Réteken, városokon, tengereken, hidakon,
Világokon, bolygó rendszereken,
Túl a végtelenen, át mindenen.
Én az átutazó.

 

2026. augusztus 29.

 

 

 

 Hőhullám

 

Ébredező Isteni Sejt
Mélyen benn
Kalapáló szívemben
Néma
Véredények vörös téglái között
Örvénylik
Vak idő nem rágta időtlenség
Ugyanaz fenn
Mint lenn
Legbelül
Elképzelhetetlen mélyen
Ahol csak Ő lakik

Itt
Kéklő távol óvó méhében
Karabak ölén tomboló
Múlt nyarak
Fény ízű csókján elmerengek
Kiaszott tó partján eltekeregek
Majd hanyatt dőlök
Lassan lustán
Álmaim közt némán
Magányában magányom felsír

 

Messze távol
Agancsos szél ágaskodik
Vad futtában bokrosodik
Rázza konok
Lerázhatatlan láncaim
Forró légből alálógó álmaim
Tudom jól
Sosem adja fel
Nem úgy mint én
Ki még adom lejjebb is

Laknak született lakatlanok
Üres helyek szótlanjai
Szélcsendben bókoló fák rázói
Kik betöltik majd
Néma csenddel
Elkevert fénnyel
Harcra kelt vak űrt
Amit magam után hagyok

 

Majd
Jön valaki
Aki meghallja kiáltásom
Visszhangját
Mi éjszaka
Ha roskad
Majd visszhanggal felel rá
Égi vízzel
Szent tűzzel fűtött
Magányom
Nem ármányos
Csak játékos
Nem gonosz

 

Érzem leheletem
Forróbb
Nyaram csókjánál
Izgatóbb
Mint nő illatú
Márvány oltárnál
Sütkérező meztelen fény
Ki hallgatja szótlanul
Közelítő Tél
Hó szagú dalait

 

Én magam is tudom
Hőhullámok ostromolta
Falakon visszhangzó dalom
Nem úgy hangzik mint
Messzi mélykék tenger imája
Mert ez csak egy
Magányos Pártokon
Eltévedt poéta siráma

 

2026.VIII.15.

 

 Éjszaka

 

Langyos ködöket
Terelgető éjszaka
Hunyorgó bogáncs szemű csillagok
Űr hideg lehelete
Hűs szeleket kavar
Fenn messzi kaszálón
Örvénylő rongyos kabátjában
Madárijesztő kerepel
Sárga ráncos tökhéj arcán
Hold delej fénye folyik
Mint ha csak kiömlő vére lenne
Fáradt szemeimet
Gyógyítgató hajnalnak

 

 

2026.VIII.19.

 

 

Hattyú csillagkép felülről nézve

 

Vak éjfekete hattyú álma,

Arcomra égett Napok kínja.

 

 Össze gubancolódott időtlen terek,

Teretlen idők, nem múló fényévek.

 

 Fekete Lyukak feneketlen űrje,

Elhaló lépteim csikorgó csöndje,

Szívembe örökre belevésve.

 

 

2026. július 21.

 

 

Vég nélküli elmúlás

 

 

Széjjel málló múlt kifakult
Romjai közt
Szöszmötölő idő
Szüntelen
Keres valakit
Aki eltévedt
Keres valamit
Ami elveszett
Végleg
Elenyészett
Bűntelen megítéltetett
Dolgavégezetlen száműzetett
Meg nem értett
Pisla fénynek háttal
Távolodik
Szótlan-lassan
Alakja alaktalan
Elfogy
Majd ködbe vész

 

Nem múló elmúlás
Idővel
Nem mérhető
Alig érthető
Igazsága nem nagyszerű
Időtlen-teretlen igazság
Vagy egyszerű
Kozmikus lélegző sír
Mi mindent lebír
Mert ismeretlen Ő
Szabad
Feneketlen erő
Nem élő
Nem halott
Létező
Nagyság
Igazság

 

Ki csal itt
Lépre kit
Zöld Zala partján
Magányos Szívtörő gátján
Magam kódorogni láttam
Mint örvénylő tükörben
Hullámzó folyó tükrében
Megpillantottam
Minden elmúlott pillanatot
Egyszerre
Megdermedt Teleket
Kiégett Nyarakat
Sirató
Tovasuhanó
Jajongó varjakat
Utánoztam
Felszögezve
Magamat
Részvétlen
Vak
Megroggyant égre
De most már vége végre

 

Vég nélküli elmúlás
Nem múlik magától
Várja türelmetlen vad végső lökést
Befogadó kozmikus ölelést
Fájlalva untalan
Milliárdnyi csillagfény szülést
Követő pusztulást
Ölést

 

2026.Augusztus. 19

 

 

 

 Csillagködbe vesző partok

 

 

Csillag
Ködbevesző partokon
Éjszaka napszelébe dőlve
Alszom álmom
Csillag sujtásos kabátom
Fénye lassan kialszik

 

 

Szívtörőn lődörgő
Álmok vájta sírom üregében
Bogárszemű homály
Rég megszokott kínzóm
Hű őrzőm vén magány

 

 

Mellém roskad némán
Csillagfény szivárvány
Padra dőlve árnyék
Vagy nekem
Holdfény szemű lány
Utolsó ajándék
Zala Park menedék

 

 

2026.VIII.9.

 

Kelj fel Huszár
„Dalszöveg”

Kelj fel Huszár, ne aludjál,
Hisz’ kinn tombol a Nyár,
Kelj fel Huszár és induljál,
Mert rád nagy harc vár.

 

Kelj fel Huszár, ne aludjál,
A sorsod már vár,
Kelj fel Huszár, s imádkozzál,
A Jóistenben bízzál.

 

Égiháborús sorsod vár,
A becsületed a tét,
Előtted egy angyal jár,
Nem kérdi kit, miért.

 

Kelj fel Huszár, ne aludjál,
Hisz’ kinn tombol a Nyár,
Kelj fel Huszár és induljál,
Mert rád nagy harc vár.

 

Fityke, Fityke, Fityke, Fityke,
Együtt megyünk fel a Menybe.
Fityke, Fityke, Fityke, Fityke,
Fut az Ellen, állj elibe!

 

2026. IV.

 

 

Árnyékom

 

Holdkóros osonás
Roskatag aggság
Tagadás-áskálódás
Ásító tófenék

Néha hallom

 

2026.VIII.14.

 

Köszöntő

 

Már csak terád vártunk,
A Földi Pokol bugyrában,
Isten hozott nálunk,
A Szörnyetegek Clubjában.

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Magányos séta a Földön
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2026 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat