
Önkéntes rab
"versek"
Önkéntes rab
Szent magányos partokon
Iszap szagú szél suhog
Sodrás rágta zátonyon
Szellemalak kuporog
Örvénybe fúlt, mi el múlt,
Mint vízbe dűlt vízmosás
Mérhetetlen csöndbe hullt
Vak, időtlen várakozás
Idő nem megy, sem nem jön
Vak, leláncolt léleknek
Földhözragadt, lenn és fönn
Zárt tömlöce a reménynek
Bűn-báj nyomja a lelkét
Saját magát ölte le
Bánja büszke, vad tettét
Nem bocsát meg sohase
Önkéntes rab szigeten
Sem nem élő, nem halott
Teres időn túl mélyen
Álmodott az átkozott
És csak ül ott, konokul
Vak szellem, vak éjben vár
De hogy mire, nem tudja
Hisz nem remél semmit már
De majd megdől a rabság
Eloldódnak a láncok
Felsejlik a szabadság
Mint ködben a csillagok
2023.X.6.
Vak fény
Vak fény nem tágít, nem,
Von lábad alatt lenn,
Feneketlen mélyben,
Jeleket, jeltelen.
Vad mély nem, tágít, nem,
Lenn, fenn, mérhetetlen,
Érthetetlen csöndben,
Néma őrületben.
2023.XI.7.
Mert
Mert meghajlítja majd
Gerinced
Bűn Televény
Mar majd ráncokat tenyeredbe
Míg nem hitvány önmagad
Kikukázod életed szemeteséből
2023.XI.4.
Vaskor
Vaskor cirkusza vak
Ablaknál rozsdás lánc
Csikorgató szavak
Acél gombolyagtánc
Bázisú sósavak
Gépzsír illatú pác
Ízű kohósalak
Vérű gőzkalapács
Életről, halálról
Zakatol magától
Kobalt Nap ég egén
Köhögő gyárkémény
Meredt árnya felém
Tekergőzik szelén
Mámorban szerelvény
Bőg szegecselt remény
Gépvasérc faj delén
Kovácsol vaskemény
Életről, halálról
Zakatol magáról
Mély kazamatában
Kín - szuszogó kóbor
Gumicső álmában
Fél oktános óbor
Olajos kannában
Tűz forró bronz szobor
Fallosz vak rozsdában
Nő jövendő vaskor
Életről, halálról,
Zakatol magától.
2023.VII.3.
A szigeten
Köd füstölög vakos
Fény, árnyék, roskatag,
Ős fáktól, homoktól
Takartan, korhatag
Iszapban kuporog
Titkon ziháló csönd
Némán kúszó árnyék
Méri nyaram, időd
Zúzós kavicságyon
Sekély ár mosdatja
Lábam málló nyomát
Sodra felkavarja
Szívszorító szent idő
Múlt, szárnyad meglegyint
Lágyan felszárítod
Hű szívem könnyeit
2023. június 29.
Ködök,Ti őrködjetek...
Nincs, már ki zörgetne,
Csontos zátonyon,
Elködlő partokon,
Úszó hajómon,
Nézem a fényt vakon,
Túl az álmokon.
Vérszomjas idő felfalta erőm,
Teres múltba bukó jelen időm.
Múlt idők nyoma veszett,
Múlt terek nyoma veszett.
Ősz van, lám megőszültem én is,
Ködök, Ti őrködjetek mégis.
2023. október 12.
Kék, őszi délután
Kék, őszi délután,
Őszülő hajamba,
Kócolódott madár,
Szent idő üllőjén,
Kovácsolja sorban,
Vak szavakat szótlan,
Vad szakadó hóban.
Kék, őszi délután,
Múlik konok csupán,
Álmos, mély televény,
Sírján, Nyár, könny, remény.
Nem fájás,
Nem gyöngy,
Könny.
Aztán, jő dühöngő,
Vadember, sár-asztag
Örvénylő sivatag,
Szédítő forgatag,
Követ némán, álmos,
Szél, fénnyel határos.
Cseppnyi egem falán,
Nyaraim emléke,
Ősi arcom pírján,
Tenger lehelete.
Tejköd nő,
Szent Idő,
Veled,
Nem,
Ellened.
Jő, őszi délután,
Úton tébláboló,
Falon kaparászó,
Ködbe fulladt elmúlt,
Ásító űr, mély kút.
Ahogy, jössz,
Szerelmem,
Kéklő-ősz,
Tengerem.
2022. Ősz
Mindig
Nem nagyon vár
Otthon
Sem szeretni tudó téglafalak
Halmaz elemélete
Kizárásos alapon
Maradunk egyedül
Einstein szerint MINDIG
Függetlenül az őszi időtől.
2023.XI.6.
Nagyon nem
Nagyon nem átkozódom már
Elfáradt a levél a vén diófán
Bolondok!
Ezer kutyafutta macskaköve is kevés lenne
Amit arcotokba hányhatnátok
Pedig kihány bennetek az Ég
Mert szívtelen nem tud szeretni
Senki
Még ha szeretne is
2023.XI.7.
Talán több volt
Talán több volt a dalban
Rőt elejtett vadban
Lopva settenkedő
Soha meg nem térő
Hetvenkedő halál
Jön erővel
Hajthatatlan
Megállíthatatlan
Minden készen áll
Halál vas keze felgyúl
Embertelen
Ember elindul
Hogy meggyónja bűneid
Te szegény.
2023.XI.6.
A vezér
Hétrét görnyedt árny-fény
Vak sötétben vacog
Bús salak Hold világ
Vérszomjas csikorog
Részegen a vértől
Verítékben úszik
Állkapcsa zúz, morzsol
Vadul bőg, levedlik
Rágd ki avas bőröd
Marj, tömj telhetetlen
Míg magad elnyeled
Legvégül kegyetlen
Szörnyeteg vagy vezér
Ordas az akolban
Nyelj, csak nyelj, lassan nyelj
Várnak a pokolban
2023.VI. 21.
De
Elesett katonák szíve
Mozdulatlan, zöld fű alatt,
Halál alvásba merülten,
Élettelen, révületben
Legelővé lett harctéren,
Golyózápor, helyett zápor,
Elmossa a vérfolyamot,
A halálszagú tegnapot
De
2023.VII. 4.
Betyár vers
Gaz éhbér szorít,
Galád adó esz,
Dögszag mellbe vág,
Holnap eső lesz.
Baljós csend ordít,
Fene majd megesz,
Betyár harag rág,
Holnap vihar lesz.
2023. június 25.
Gőzösön
Miért e játék
Acél harc, kudarc,
Zivatar illatú haláltánc?
Szavak, mint kék savak
Feloldanak bennem
Félelmet, vészféket
Húzó vad lendület
Váltó vasszerkezet
Rágta fém sebeket
Maró gőz lélegzet
Szén tüzed eléget
Füst liget
Vissza
Integet
2023.IX.13.
Harc vége
Kerestem fájdalmas
Vajúdó távolban
Kék arcú hínaras
Porszagú nádasban
Tűnő álmok nyomán
Zizegő esőben
Rám lelt öböl bugyrán
Éppen elmenőben
Mert belefáradtam
Saját magamba, bús,
Örökös harcomba
Győzött a vágy, a hús
Elmegyek mezítláb
Anyaszült meztelen
Küzdjetek ti tovább
Én, vad, befejeztem
2023.VI.14.
Messzeség, szerelmem
Cikázó fény porzik
Fut előtted vándor
Vén földút szikrázik
Lábad visz magától.
Áldjon Napod heve
Mosdasson szent eső
Utak szótlan szentje
Nem vénülő idő
Bár hajad őszen száll
Vén szíved fiatal
Rég tudja nincs határ,
Cél, kék ég ravatal
Messzeség, szerelmem
Távolság, kedvesem
2023.06.23.
Mély űrben
Nem nyílnak
Meg, szótlan,
Vak árnyak,
Hontalan,
Mély űrben,
Kábultan,
Keringnek
Álmukban
Nem gyúlnak ki soha
Fekete
Lyuk kútja,
Másvilág
Kapuja,
Roncs csillag
Temetés,
Végtelen
Teremt és
Nem lesz vége soha
2023. június 30.
Engedj
Elfogytak a szavak,
Elfogyott a nagy út,
Közel jött a távol,
Megtapsolt a zápor.
Én, piciny szerelmem,
Szép Napunk, ködbe fúlt,
Engedj, hát elmenni,
Magam megkeresni.
2023. VII.8.