Murafia Próféciái

 

 

Vad
Megtöretések után
Ha egy korszak véget ér
Szárnyaszegett
Őrszellem Madaram vállamra telepszik
Sóhajtva
Megszólal bennem a Múzsa

Messzi rőt réteken fény kaszál
Tűz nyarak üszkén
Hold ezüst fészkén csönd szitál
Magányos Partok alatt
Záporzó könnyeim mögött
Múlt hajója úszik
Álmodón
Mély kék ég alatt távolodva
Vádol
Szívszaggatón sírva nyújtja felém szívem
Szívtelen
Örvénybe dől
Szélbe dőlve
Én is ledőlök

 

Vele
Eldöntetett
Beton bölcsőm
Könnyűnek találtatott
Ólomcsizmás idő talpa alatt
Keserű forrás fakadt
Feneketlen fájdalmak hona
Édes nekem
Csak ő maradt hű hozzám
Hűtlenhez

Inal bús éjszemű vad
Márga arcú márna suhanón
Megint megint
Vérvörös szárnyaival meglegyint
Némán rám tátva
Újra meg újra
Megkérdi halak nyelvén
Fennakadt fűzszösz vádak árját
Tudja
Megúszni sohasem fogja
Kezek nélkül
Kezelhetetlen igazságaimat

 

 

Suttogó folyó
Mély Kútja feltárulkozva
Nőiesen szemérmesen
Megveti kavicságyam
Habfehér vágyaim nem ő szülte
Hegyek dalolnak érchangon szűz forrásánál
Állok némán
Közelítő Telek dala visszhangzik
Messze
Eljöhetnél
Ha nem menekülnél lélekszakadva
Távoli városba minduntalan
Gyáván haza

 

 

Hol
Különös sötétség
Kerepel zöld kertek alatt
Mint törött szárnyú gólyamadár
Beteg mantrájával
Kiverve vad Embert
Ami még nem embertelenedett el
Megbomlott agyamban - agyamból
Végleg
Dunctos üvegben
Tartani
Sehol
Sehonnani
Külső Sötétségben
Vagy azon túl

 

Árnyékában suhan - botoz
Valami
Megnevezhetetlen
Borzalomnak
Szolgája
Lesz az
Vagy
Te
Vagy
Én
Mindegy
Úgy is
Nyomukban halál liheg
Halálos vágtában
Lassít
Megáll
Kivár
Elmosolyodik
Egérutat ad
Még sem
Menekülünk

Minek

Csatlakozom hát vakon Élő Halottak élhetetlen hadához

 

Vak fán logó árnyékot altasd el
Sistergi éjszaka
Bal fülembe
Néma imában
Inamba szálló
Férgeknek
Angyaloknak
Elmenők Hada
Feladta a szent őrhelyét

De te maradsz
Ahogy a szavaid
Maradnak igazak
Mindörökre

Eljöttem
Amiért elmenjenek
Tengerkék lepelben
Álmaimban
Szerelmem
Messzi
Semmi Partján
Lohogó esőben
Hátra dőlve
Vagy előre
Lankadatlan
Lendületben
Mozdulatlan
Végtelenben
Semmi Kovácsa
Mindig valamit edz

 

Vagy
Aki vagy
Napszél ízű
Fagy

Vagy
Holló arcú remete
Ki nem tát már világtalan világra
Életre se halálra
Nem véletlen
Ül kő kövön
Súlyosan
Örökkön
Örökké
Magányos festményeken
Csillag portól lepetten
Könnyeim
Szélbe kiáltott szavaim
Szöszmötölnek

Őrszellem Madaram tollán

 

 

Öreg híd alatt
Halhatatlanul
Napba ékelődött óra
Számomra örökkévalóság
Kötele nyakamon
Dísznyakkendő
Helyett
Görcsös gyökerek
Ölelnek
Hűségesek - erősek
Mint hív halál
Mint te angyalmadár

 

Látod
Martalékká lett Föld vagyunk
Elvadult
Elaggott gyerekek játszótere
Szőre vesztett ősök
Kutyaembere
Keresztre szegezettként
Lóg vak este

 

Mérgező
Zöld mezők álma
Kobalt kék
Valaha volt
Ősi égen
Távol
Vagy nem messze tőlem
Örvénylő időben
Örökség nélkül
Örökre elveszve
Tudom
Nem kerülsz meg sohase
Már
Kényszeredett mosollyal
Utoljára
Semmin-semmit
Kovácsolva
Ki
Búcsút int
Éppen
Mert
Eljönne
Végső vagy utolsó
Ítéletre
Mered
Ő

 

Éj- eső elered
Csendesen
Kedvesem
Rád hagyom mindenem
Földre zuhant kincsem
Éjben üstökös álmom
Kik nem gyászolják halálom

 

Hol
Rozsda ízű hajnalt kiokádó
Szentségtelen Idő
Vörösréz szögei
Lyukat ütöttek Isten elméjében
Gomolygó gondfelhőn
át
Vert
Megkínzott hús lötyög
Kereszt
Csontom alatt
Hörgés
Asztmás szörtyögés
Ijesztő dalba kezd
Elegem lenni
Végtelenül
Hosszú utak úttalanjaiból
Szívtörő dalaiból

 

 

Született zarándok
Vagyok
Meg nem született
Utolsó kilométer
Álma
Elérhetetlen
Célban
Lengedező
Harmatcseppek lepte
Pókháló
Kapuja
Sarokvasa nyikorogása
Haza vezet
ő
Csalfa
Vagy
Örökre hűséges
Magányos kutya

 

Csahol rám
Szakadék torkú
Szomorúság
Szomjúság
Tát
Mohón
Csigáz
Vadul bele
Vak Napba
Veszett
Arany pálcája
Fénye
Fájón megint
Meglegyint
Szerelmével
Csak
Ne verne
Hajszolna
Minduntalan
Egyenesen előre
látható
Tátongó
Semmibe

 

Vett
Három szentségtelen sört
Nekem
Áldotta
Szentháromság
Megbonthatatlan
Szentsége
Jó érzés
Bölcsként hajózni
Messze
Kocsmák farvizén
Dél felé
Sodródva
Feles iránytűre meredve
Kocsma asztal szélére
Torztükörbe
Wécébe

 

Konok
Kéményre rogyott
Keményre fagyott
Elfáradt
Órák árnyéka
Kísér
Lerázhatatlan
Vas bilincs csörög
Markában
Vagyok
Örökké
Menekülő
Rab
Ruhám
Jól áll
Majd
Ha kiszabadulok
Üldöző
Árnyékom
Rémálmaiból
Szőtt labirintusból

 

Születő koraszülött
Délelőtt
Fénylik messzi
Távoli réteken
Távolodó vándor
Dalai
Csengő
Fülemben
Ostromolják
Dúlják
Rombolják
Kimondhatatlan
Szavaim börtönét
Megjárva
Büntetlen
Elhagyva
Végleg
Majd
Mindörökre

 

Magamra zárom
Napfényes cellám
Ablakait
Falait
Rácsait feszegető
Versekké lett szavaim
Börtönének őre
Mekegő bőgése
Megnevetet
Szurokban tollban meghentereget
Majd vállon vereget

 

 

Szerencsémre
Nem tudok sírni
Ha gyakran sírhatnékom
Van
Talán
Valaki aki sohasem jön
el

 

 

Bágyadtan lődörgöm
Karabak fele
Sem tréfa gyomorfájás emlékeztet
Halálos biztonsággal
Űzött hiúsággal
Bolygok rendületlen
Fák ölelte ártér árnyai közt
Menedék Zala parkban

 

Anyátlan stílusban
Vagyis árván
Sem akasztom kötelem
Inas nyakamba
Vagy más nyakára
hágni
Még egyszer utoljára
Toprongyos napok
Pokoli árnyának
Vad éjszakának

 

 

 

 

Szülj meg éj
Csak még egyszer szülj
Feszült inakkal gyürkőzz neki utoljára
Szülj
Szent Fényre
Újjászületve
Lerongyolódott
Napokat ölelgetve
Sírva vagy nevetve
Is
Szent vagyok
Énje vesztett én
Zala folyócska Ártér Prófétája
Szél illatú
Hangja dübörög
Vadul
Sellő rángatta
Csuromvíz nadrágszár lobogóm lobog
Félárbocon
Acél síneken
Vasarcú jövőm vágtat felém
Megállíthatatlanul
Magával ragad
Tudom
Egy szerencsés napon
Ülök majd lábam lógatva
Jubjána Szent Ölén
Szívemben
Fölény
Sarjadó növény
Kozmikus Magány

 

Te
Ki lyukat rágtál
Lelkem leplén
Zizegő molyként
Hangod
Örökre szóljon
Balfülembe
Meleg holdfényt öntve
Kegyes
Szavaid
Eső mosta
Szellő sikálta
Macskaköves utcákban
Kóborló álmom
Tudom
Megtalálom
Akit keresek

 

Kevesek üldöznek
Így
Kifakult álmokat
Pörgető örvénybe meredve
Hű Szávám
Magányos partjain
Elmerengve
Hömpölygő tömegben
Magányosan
Álmosan nézelődve
Félvakon
Tűzfalakon táncoló
Filmkockák
Arcok
Ki nem mondott imák
Lassan
Kék cigaretta füstbe
Borostyán színű sörbe
Belefúlnak
Majd
Békén hagynak

 

Még 

Én
Vén
Haldokló
Emlékeket
Dédelgetek
Mint
Őszülő majmocskát
Égre szegezett szemmel
Elsiratom balsorsát
Ölelő karjai átfonják
Rozsdásodó húsketrecem
Hová bezártam
Szerelmesen
Magam
Vagyok mindörökre
Űr hidegbe száműzve
Maradok
Távoli bolygó
Szent Kóborló
Idegen

 

 

Emlék rönkök
Álom romok
Égnek fekete tűzzel
Keserű füsttel
Kerengő árnyak
Imbolygó lépteim nyomán
Gyom fakad
Szennyvíz színű patak
Iszap ízű forrásból
Könnyes szemű halak
Néznek rám vádlón
Posvány szagú hínár tarlón
Vakon bolyongva
Keresem álmaim
Koldus arcú vágyaim
Szélbe kiáltott szavaim
Visszhangja
Már nem jut el hozzád
Lép
Hűtlen
Kalitkamadár arcú árnyékom
Megnémult őrangyalom
Eladtam rabszolgának
Harminc ezüstért

 

Megvásárolhatatlan
Eljövendő
Maradjon nálam
Emlékül
Legvégül
Semmi sem marad
Se tér
Se idő
Kifordult esernyő
Meteor eső
Elállt

Hiába minden
Csillag temető
Álma
Isten álma
Jár fejemben
Nagy karimájú
Tövis koszorú
Kalap
Alávaló
Mindenség
Feljebbvalója
Fáj bennem
Minden mulandó
Eljövendő
Hiábavaló tudom

 

 

Van
Szent Bolond
Ki magának vermet ásott
Szavaiból
Álmaiból
Máglyát rakott
Magának
Alágyújtott
Kérlelhetetlen
Kérlelhetetlennek
Vad
Végtelennek

 

 

Rőt rétek fény záporában
Elúszó csönd ujja
Ha megérinti
Vérző szívem
Rég összetört
Kalickájából
Őrszellem Madaram
Szárnyal fel rikoltva
Rám teríti
Sivatag égszínű szárnyait
Álmaim szétfoszló árnyait
Próbálgatom
Rég nem hallott hangom
Két árva karom
Mellbe vág orvul
Vaduló nagyság
Vad légben izzó
Fény ízű szabadság

 

Om
Mani pad me hum
Suttogja fülembe
Szerelemem
Szelíden
Vén
Déli szelem
Lehelete
Belőlem tör elő
Láncos szavaim vesszőző
Őserő
Szent vadságom
Már nem átkozom
Sorsom
Megtépázott hajóm
Nagy sokára
Íme
Révbe ért
Rám talált

 

Egy bezárt ajtót
Feszegetett
Benn konok fejemben
Próbálgatta
Jobra- balra forgatta
Magas szelek suttogásának
Kulcsát
Nem találta
Farzsebemben
Nem kereste
Elkedvetlenedve
Üldögélt még sokáig
Maradna
Fülembe suttogva
Holdvilág ábrázatát
Tejködbe belenyomta
Jó erősen
Kéklő füstfelhőben
Úszó benzingőzben
Zakatoló város
Pecsétes arcát

 

Néztem
Ahogy szárnyal
Közelít
Arcával
Arcomhoz ér
E annyit
Kérdi
Elmerengve élni
Meggörnyedve
Cipelni
Futóhomok időt
Zsákszámra ködöt
Marokszámra
Óra ketyegést
Számolva
Ami még hátra van

 

Valaki
Messzi réteken
Vár
Türelmetlenül
Suhint szárnyaival
Kaszálja rettenthetetlen
Borús eget
Átkozva
Kiégett Napok
Össze töpörödött fattyait
Elsiratva magát
Majd minket
Átkoz
De kegyetlen

 

Fekete Lyukba mered
Fel
Törhetetlen jégpáncél
Láng ruhájában alszik
Lenn vak mélyben
Nagyon mélyen
Kivájta szám üregét
Megtöltötte égi vízzel
Szentlélekkel minduntalan
Satuként szorít
Sarokba
Álmaimban

 

Női énem
Néha feltámad bennem
Tüzet rak mellemben
Leheletem fáj
Szólni nincs erőm
Csak szorítani egyre
Magamhoz
Mindörökre
Hűnek maradni
Nem elrohanni
Valahová máshová
Sehová
Álmodni magam
Ha tudnád milyen nehéz

 

 

Fél kanálnyi Fehér Törpe
Kert helyiségében gyászos naplemente
Dallamára
Egyedül táncolni
Felkérni álmaim
Lilit szemű vágyaim
Én hervadó virágaim
Zokogva dőlnek bús falaknak
Füle hallatára bevallani
Földrázó célom
Mi rettenetes

 

De fenséges
Táj ez itt
Mérik
Éktelen tömegben
Végtelen körökben
Rémálom terveket szőnek
Gyilok tankokat drónokat vírusokat
Halálgyárak felöklendeznek
Majd lenyelnek
Halálos játszótereken
Eltemetnek
Elfajzott hősök
Tisztelegnek integetnek
De én nem megyek

 

Egyedül
Magam Tejútján
Hazafele
Istenek hajóján
Tán
Egy nap visszatérek

 

 "Murafia próféciája, Szent Kóbórló, Emlék rönkök & Álom romok, és a Csillagember szóképfestményeim összefonásából keletkeztettem."

 

2026.Junius 20.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Murafia Próféciái
Balaton János Poey oldala - © 2008 - 2026 - balatonjanospoey.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat